A két riport alapján vajon rájövünk-e hogy a riportalany ugyanaz? Mert ugyanazzal az emberrel készített interjút Ilyen András és Olyan Károly
1. interjú: Bűnés bűnhődés
András
Ha Önre nézek, egy szép, küzdelmeken átment, erős asszonyt látok Önben? Ön milyennek látja magát?
Otília
Nagyon nagy küzdelmen mentem keresztül, és még most is tart, bár már kifelé tartok belőle. De teljesen soem lesz a múlté.
András
Mielőtt a küzdelemről beszélne, had kérdezzem meg: honnan való a festményekre illő szép arca?
Otília
Hát talán egy kicsit a nagymamámra hasonlítok, de tényleg csak kicsit. Gyerekkoromban, sőt fiatalasszonyként sem tartoztam a szépek közé. Ha szépnek mondanak, általában arra gondolok, hogy hízelegni akarnak nekem, de nem cserébe kérnek tőlem valamit. Önről viszont elhiszem, hogy tényleg ilyennek lát.
András
Ezek szerint az idő tette széppé?
Otília
Talán maga a küzdelmem tette széppé. Mikor a legnagyobb elkeseredettségemben azt kérdeztem magamtól: mit tegyek? A legszívesebben dühöngtem volna, mindenkinek, aki bántott engem egy kést szúrtam volna a gyomrába, hogy minél jobban szenvedjen ő is. A másik énem viszont azt mondta: Ne tegyek olyat, amit később megbánnék. Nehéz volt ez utóbbira hallgatnom, de végül ezt a hangot követtem, és ez később egyre több esetben végtelen nyugalommal töltött el. Végül azt vettem észre, hogy nem érzek dühöt azok iránt, akik bántanak, hanem inkább sírhatnékom van. Rájöttem, hogy ő a boldogtalan, én pedig minden szenvedésem ellenére boldog.
András
Hogyan kezdődtek a küzdelmei?
Otília
Egészen szerencsétlen módon. Boldogan éltem férjemmel és kisgyerekemmel. Egyik nap megtudtam, hogy a férjem megcsalt. Ő gyanútlanul hazajött, és én nekimentem késsel. nem tudom, hogyan történhetett. Hiszen sose voltam agresszív, sosem bántottam senkit. Persze most sem akartam őt bántani, nem is tudom, hogyan került a kés a kezembe. Miközben dulakodtunk, az éjszaka közepén felébredt a kisfiunk, odaszaladt, hogy tegyen valamit. A kés pedig valahogy belészaladt. Nem tudom hogyan. A lényeg az, hogy súlyosan megsérült, és a kórházban másnap meghalt.
András
Ez iszonyú történet. Hogyan tudott ezek után élni?
Otília
Nagyon nehezen. Az első időszak volt a legnehezebb. Mindenki vádolt. Újságban cikkeztek rólam. Brutális gyilkosnak mondtak. Én pedig elhittem mindezt. A legrosszabb mégis az volt, hogy önmagamat vádoltam, és úgy gondoltam, ez megbocsáthatatlan. Meg kell ölnöm magamat.
András
Tehát öngyilkos akart lenni?
Otília
Furcsa, de igen. Azonban képtelen voltam megtenni, pedig már a mikéntjét is kitaláltam. Fel akartam robbantani magam. De nagyon szerencsés voltam, mert képtelen voltam megtenni. Egyáltalán, képtelen voltam bárkit is bántani, saját magamat sem. Valahol a lelkem mélyén úgy éreztem, ez megtörtént, de több ilyennek nem szabad megtörténnie. Így aztán éltem tovább, de úgy, hogy nem tudtam, miért élek.
András
Volt egy fordulópont, amikor ennek vége lett?
Otília
Igen, egy konkrét időponthoz köthető. Nem vagyok hívő, de egy nap, mikor céltalanul az utcát jártam, Egy templom mellett mentem el. Nyitva volt. Furcsállottam, de úgy éreztem be kell mennem. Itt leültem és olyannyira elkezdtem zokogni, hogy azt hittem, kiküldenek. Itt egész egyszerűen azt éreztem, hogy annak ellenére amit tettem, én is egy szerethető ember vagyok. Ennyi volt az egész, de ettől kezdve valahogy más lett az életem.
András
Vallásos lett?
Otília
Nem. Azóta sem jártam templomban. Azonban folyamatosan kezdtem elhinni, hogy megbocsátható az, amit tettem. Azt is kezdtem érezni, hogy nekem is meg kellene bocsátanom azoknak, akik minden nap gyötörtek. Nem sok idő volt az ítélethirdetésig, és szinte biztosra vettem, hogy a börtönbe fogok kerülni. Mégis nyugodt voltam. Békességgel töltött el, hogy megbüntetnek. Arra gondoltam, hogy a büntetés után már teljesen tiszta leszek, és egy egészen új életet kezdhetek.
András
A fia nem hiányzott?
Otília
Dehogynem. És ő volt az, akivel szemben legelőször megéreztem azt, hogy az ügy el van rendezve. Biztos voltam benne, hogy ő a mennyországban van, ami egy jobb hely, mint itt a földön. Ő nem szenved, hanem nagyszerűen él ott.
András
Nem gondolt arra, hogy ez egy hamis önvígasztalás?
Otília
Gondoltam erre. Mégis ebbe kellett kapaszkodnom. Ha ez nem így lenne, akkor nincs bocsánat. De akkor senkinek sem lenne bocsánat. Minden ember beledőlhetne a kardjába. Mert én késsel öltem meg a fiamat, de más ember másképpen gyilkol. Szóval engem már százszor megöltek. Egy-egy szó hetekig, sőt hónapokig marta a lelkem, még úgy is, hogy tudtam: hazugság.
András
Végül felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Most úgy érzi, el van rendezve minden?
Otília
Nem az ítélet miatt van elrendezve. Az ítélet más emberek miatt kell. Az én tettem igazi ítélete, hogy nincs élő fiam és nem is lesz.
András
Az emberek azt gondolják magáról, hogy brutálisan megölte a gyermekét. ha jól értem, egyáltalán nem ezt történt. Vajon amit a férje a tárgyaláson eskű alatt vallott magáról az is rágalom lenne?
2. interjú: A brutális gyilkos anya
Károly
Az ügyész azzal vádolja Önt, hogy brutálisan megölte kisfiát. Az ön ezt következetesen tagadja, arcán a megbánás egyetlen jele sincsen. Nem érzi tettének súlyát?
Otília
Nagyon rettenetes dolgot tettem. Nem tudom, hogy miképp történhetett meg. Nem tudok mással mentegetőzni, mint nem azzal, hogy nem szándékosan csináltam.
Károly
Ez enyhítő körülmény lehet az ítéletkor, de elmondaná, hogy hogyan tudott ilyen brutálisan végezni kisfiával?
Otília
A férjemről kiderült, hogy megcsalt. Boldog házasságban éltünk, és annyira elkeseredtem, nem tudtam mit csinálok.
Károly
Azt állítja, hogy kés is véletlenül került a kezébe?
Otília
Nem tudom, hogy került a kezembe. Nem voltam tudatomnál. Ha annál lettem volna, biztos nem vettem volna fel.
Károly
A férje azt állítja, hogy teljesen tudatánál volt. Logikusan vitatkozott vele és a késsel fenyegetőzött.
Otília
Mit tegyek, ha ezt állítja? Ez nem így volt. A kés a kezemben volt, és amit mondtam, azt az ő cselekedete váltotta ki belőlem. Sose csaltak meg, és sose tudtam, hogy ezt ennyire nehezen viselem.
Károly
A férje azt álította, hogy Ön sosem szerette a gyermekét. Sokszor dühös volt rá, és kevés választotta el attól, hogy tetlegesen is bántalmazza.
Otília
Valóban sokszor voltam dühös rá. Nehezen tudtam higgadtan reagálni amikor mondjuk kővel dobálta a szomszéd ablakát, vagy a szobában focizott. Az azonban sosem történhetett meg, hogy tetlegesen is bántalmazzam. Ő egy gyerek, akit nekünk kellett volna felnevelnünk. A férjem viszont felelős felnőttként döntött úgy, hogy megcsal.
Károly
Szintén a férje mondta, hogy nem lehetett együtt élni Önnel. Még az ágyban sem volt Önnel igazán jó
Otília
Való igaz, hogy olyan elvárásai voltak velem szemben, aminek én nem tudtam megfelelni. Szerintem azonban a házastársaknak nem az a feladata, hogy egymás igényeinek kell megfeleljenek. A házasság egy szövetség két ember közt arra, hogy egymást segítsék az életben.
Károly
Térjünk vissza a gyilkosságra. Igaz az, amit a férje állít, hogy Ön előzőleg beleegyezett abba, hogy nyitott legyen a házasságuk, azaz hogy mindketten kipróbáljanak más partnereket is?
Otília
Nem. Ez sem igaz.
Károly
A férjének anyja olyan tanúvallomást tett, hogy Ön képtelen volt a háztartást vezetni. Sokszor elrontotta a vacsorát, és amikor a férje hazaérkezett egy hosszú munkanap után kénytelen volt vajas kenyeret enni.
Otília
Valóban emlékszem egy ilyen esetre. Arra is, hogy a férjemmel jót nevettünk az egészen, és talán sosem volt vidámabb esténk, mint akkor.
Károly
Valaki mesélte nekem, hogy az utcán megtörtént, hogy idegenek felismerték a gyerekgyilkost önben és leköpték. Valóban megtörtént ez?
Otília
Ez is, sőt kétszer meg is akartak erőszakolni. Én azt hiszem ennek semmi köze ahhoz, amit tettem. Emberek azt gondolják, hogy rajtam kiélhetik perverz vágyaikat.
Károly
Elég rosszul hangzik ez az Ön szájából, aki megölte a gyermekét.
Otília
Amit tettem, nem szándékosan tettem. A büntetésemet megkaptam: nincs többé fiam. Ennél fájdalmasabb dolog a világon nincs.
Még egy kérdés
Melyik riport áll közelebb az igazsághoz?
