A házasság

Nóra

Szorozgattunk, osztogattunk a hónapokkal, és hogy kikerüljük a vizsgaidőszakot, meg a nagyböjtöt, októberre esett a választásunk. Lehetett volna novemberben is, de én nem szeretem a novembert, ezért nem házasodhattam novemberben. Így lett október 30-án az esküvőnk.

Zsolt

Számomra a döntés a leánykérés volt. Ettől kezdve már csak izgatottan vártuk az esküvőt. Azt tudtam: az örök hűség megfogadása előtt senkivel sem költözöm össze. Az esküvő pedig teli volt csodás meglepetésekkel. Hogy szinte magától megszerveződött az egész, hogy hatalmasakat nevettünk.

Nóra

Az esküvő izgalom is volt, de valami nagy nyugalom is. Olyan, mint egy lázas állapot utáni újrakezdés. Már az is nyugalmat adott, hogy tudok várni, meg tudom várni a másikat. Azelőtt erre képtelen lettem volna. Jó volt megtapasztalni, hogy ez működik, hogy erre képes vagyok. Hogy képes vagyok várni. És akkor még nem is tudtam, hogy csak pár hónapig kell várnom. Annyiszor becsaptak azelőtt a saját érzéseim, és annyira jó érzés volt, hogy most már nemcsak én akarom, hanem a másik is akarja, ez az ő döntése is. Ez nagyon jó érzés volt. Egyikünk sem volt már fiatal és egy csomó minden volt már mögöttünk. Nem mondom, hogy ez révbeérkezés volt, mert úgy gondolom, és úgy is tapasztalom, hogy ez nem a vége valaminek, hanem a kezdete. A házassággal valami új kezdődik.

Amikor lezajlott minden, a vizsgaidőszakom is, és beköszöntöttek a téli szürke hónapok, már Budakeszin laktunk. Zsoltnak ott volt lakása. Nagyon szép helyen laktunk, de nem kertes házban, és nem gyalogosoknak való környéken. Zsolttal teljes függőségben éltem akkor, hiszen a jeges, kátyús utakon nem tudtam egyedül, gyalog kimozdulni, csak Zsolttal autóval.