A házasság nem vége valaminek, hanem kezdete

Edelényi Zsolt és felesége: Nóra a házasságkötés éjjelén

Gyereknevelés

Zsolt

Amikor megismerkedtünk a Nórival, akkor megismerkedtünk egymás személyiségének az egyik vetületével, és amikor összeházasodtunk és összeköltöztünk, akkor megismerkedtünk egy másik oldalunkról, amikor a Csabi megszületett akkor a harmadikkal, amikor a Palkó is megérkezett, akkor a negyedikkel. Ráadásul a személyiségünk folyamatosan változik. És a személyiségünk alakítja az egymáshoz való kapcsolatunkat és a gyerekeinkhez való kapcsolatunkat is. Az, hogy mi hogy nevelünk, az sok-sok tényezőnek az együtthatója. Egyik az, hogy minket hogyan neveltek, aztán hogy mi hogyan szeretnénk nevelni, hogy hogyan tudunk nevelni, és persze az, hogy milyen a Csabi. Ugyanis mi elgondoljuk, hogy ezt így fogjuk csinálni, és akkor majd így fog reagálni a gyerek. De nem úgy alakul sokszor, ez újabb kihívás mindig. Olyan ajándékokat kapunk, amikre nem számítunk, és olyan nehézségeket, amikre nem gondolunk. Ez egy folyamatos munka. És nagyon igénybe vesz. Csak az alapelvek, a fundamentumok ugyanazok, a többi változik. Mert mi is változunk és ő is. Nórával rengeteget beszélgetünk arról, hogy mi volt régen, mi változott, és mit fogunk a jövőben csinálni a nevelés terén. Nem szokták ezt munkának hívni, de ez munka. Ez a házasság munkája.

Egyszer valaki azt mondta, hogy a házasságkötéskor egy üres papírt írunk alá. Az üres papírt az évek alatt írjuk tele. Amikor a másiknak valami meglepetést okozunk, akkor ezt mindig felemlegetjük.

Nóra

Azzal együtt, hogy tudatosan vállaltam a gyerekeket, nagyon megjárom ennek a mennyországát és a poklát egyaránt. Egyrészt nagyon megdolgoztatják az embert, hiszen a gyerekek tükröt tartanak nekünk. Apró hibáinkat, szokásainkat viszontlátjuk bennük. Arra késztetnek, hogy az önismeret útján továbbhaladjunk. Valóban nagy változás a párkapcsolatban és egyáltalán az életben. Lelkileg megmozgatja az embert. Fizikailag kevésbé érzem nehéznek, mert nekem hatalmas segítség a férjem. Én nem ismerem azokat az életeket, amiket hallok, hogy az anya teljesen magára van utalva, minden háztartási munka az ő nyakába van varrva. Nekem rengeteget segít Zsolt. A mai modern szemléletben éljük ezt a dolgot: ha kell, akkor beáll vasalni, ha kell, akkor a gyerekeket ugyanúgy el tudja látni. Sőt, bizonyos tevékenységekben jobban, mint én.

Nem tudom azt mondani, hogy mindenki vágjon bele, mert nekünk ezek közt a körülmények közt nagyszerű. Én nem nagyon érzem azt, hogy maga a látássérülés az akadálya a gyerekvállalásnak, merthogy mindenkinek vannak technikai nehézségei, amit le kell küzdeni, ha megszületik egy gyerek. Nem hiszem, hogy a látássérültségem miatt több nehézségem volna, csak talán mások a nehézségeim. De nem hiszem, hogy vannak a vakok nehézségei meg vannak a látók nehézségei, mert ez nem igaz. Azt hiszem, mindenkinek a személyiségéből fakadóan vannak örömei és nehézségei a gyereknevelés terén, ha ezt lehet így kijelenteni.