Egy sokat megélt ember mondta: „Haj, a mai urak nem olyanok, mint a régi urak!” Ezek után pedig elkezdte a történetek sokaságát mesélni arról, hogy régen a gazdag emberek hogyan gondoskodtak a szegényekről.

Talán volt, ami igaz volt, és hála Istennek most is vannak rendes emberek. Vannak és voltak cukrászok, akik minden este odaadták a megmaradt süteményeket a rászorulóknak, és másnap frisset gyártottak. Orvosok, akik semmit sem kértek azért, mert gyógyítottak. Bábaaszonyok, akik akkor is elmentek a vajúdó nőhöz, ha az még egy tyúkot sem tudott nekik adni. Bankárok, akik földeket osztogattak a nincsteleneknek. Arisztokrata családok, akik befogadták és felnevelték a szegény árvát.

Nem újdonság, de most lett nyilvános az felfüggesztett kávé divatja. Sok helyen eddig is volt lehetőség a rászorulóknak kávét adni, de nem volt ekkora nyilvánossága, a helyiek tudták csak. Most viszont olyanok is csatlakoztak hozzá, akik eddig talán nem is gondoltak erre.

Mert ezek az emberek tudták és tudják: gazdagságuk nemcsak az övék. A befektetéseiknek nem fukar birtoklói, hanem igazságos emberek.