Késő délután üldögéltem a Fő utcában. Elgondolkodtam azon, hogy vajon értelmes dolog volt-e sok milliárdot belefektetni, amikor néhány ember lézeng csak errefelé.
Hamar meg is válaszoltam magamnak. A saját otthonunkat is rendben tartjuk. Ha van egy szép képünk, kitesszük a falra. Ha koszos a föld, feltakarítjuk. Ha összejön a pénz, szép, új bútort vásárolunk.
Miért lenne más a közössel? Igazságtalan üzenete, hogy csak az jó, ami hasznos. Az igazság inkább ez: Jó lehet az is, ami nem hasznos, de szép. Sőt! Az is jó lehet, ami nem is olyan szép, de fontos nekünk.
Aztán este sem voltak túl sokan. Ekkor viszont már tudtam: nem az a lényeg, hányan vagyunk. Valami más a fontos. Fontos, hogy bejutottunk az összes tárlatra, hogy lakodalmi hangulatban táncoltunk, hogy csillagászkodtunk.