A hit ajándék. A hitre nevelés eredményeképp, amikor a gyerekünk megkapja a hit ajándékát, felismeri azt, el tudja fogadni és válaszol rá.
A modell az öreg pap: Éli és Sámuel esete. Az egész Anna felajánlásával kezdődött: „Kölcsönadom őt az Úrnak.” Éli már jól ismerte Anna történtét. Tudta, mennyire bízott Istenben, hisz Ő maga áldotta meg a kérését. Mikor Sámuel már nála élt kétszer visszaküldi az ágyba Sámuelt.. Harmadszor azonban leesik neki a tantusz: Isten most akar ajándékozni neki valamit. Éli tudta, mit kell ilyenkor tenni, ezt pedig elmondta Sámuelnek. Sámuel pedig megtette és megtért.
Valami ilyesmi forgatókönyvet képzelek el az én gyermekeim esetében is. De vajon lehetnék-e én is Anna vagy Éli a gyermekem életében? Képes vagyok-e bizalmat megtartani a fiamban. Elhiszi a jóindulatom? Elhiszi nekem, hogy van Isten? Nem vagyok-e túl biztos magamban, és túl kevéssé elfogadója a kegyelemnek?
Ezek persze költői kérdések, valójában vágyakozásomat fejezik ki. És ez bőven elég mindannyiunknak, hiszen, ha vágyunk rá, már meg is kaptuk. A mennyei Atyánk nem olyan, akit nyüstölni kellene a kéréseinkkel, ő már tudja azokat, még mielőtt kimondanánk, és meg is adja.