Newtontól, a nagy tudóstól, aki mélyen hívő ember volt, valaki
gúnyosan megkérdezte:
— Aztán hogyan szedi össze életre az Isten egyszer a halottakat?

A nagy tudós benyúlt egy fiókba, kivett egy dobozt, abból egy marék
vasreszeléket, és szétszórta az asztalon.
— Szedje össze – mondta az idegennek.
— Nem tudom — felelte az.

Erre a tudós kivett a zsebéből egy mágnest, és a vasreszelék fölé
tartotta. Mind hozzácsapódott. Egy szempillantás alatt, az utolsó
szemig.
— Nos, valahogy így! — felelte szerényen a tudós. — Engem máris magához vonzott.