Az egyik régi barátom minden egyes konfliktus után bocsánatot kért. Nagyon zavart, és magamba néztem, miért. A bocsánatkérése nem volt más, mint egy rossz szokás. Minden áron el akarta kerülni a konfliktusokat, és a bocsánatkéréssel szerette volna ezt elérni.
Most olvasom Júlia Voznyeszenszkaja könyvét: Kasszandra útja. Az egyik szerzetesnő szerint a bocsánatkérés szerzetesi útja naplemente előtt még nevetni.
Akkor eszembe jutott számtalan eset, amikor a fiam rossz fát tett a tűzre, és szerettük volna mi szülők is, ha mihamarabb rendeződik az ügy. Mi nem erőltettük a bocsánatkérést, mert szerintünk abból alakult ki a már említett ismerősöm rossz szokása. Az ügy mégis rendeződött, mert a fiunkon látszott, hogy jóvá akarja tenni. Mindenki túl volt az ügyön, amikor már ismét együtt nevettünk.