Egész nap járom Kaposvár utcáit. Nem autóval, felhúzott ablakkal, nem busszal, hanem kerékpárral és gyalog. Sokáig zavart, hogy szinte mindig valahol szól a harang. Nekem a harang valami nagyon fontos eseményt jelent. Harangozni szoktak a zarándokoknak, amikor megérkeznek egy faluba. Harangozni szoktak a vasárnapi mise kezdetekor. Harangozni nagy ünnepeken. Éppen újságpénzt gyűjtöttem Budapest Belvárosában, amikor megszólalt az összes templom összes harangja. Soha nem hallottam ilyet. Nagy Imrét temették.

Kaposváron is zavart az állandó harangozás. Mostanában kezdtem megszeretni. Talán épp a budapesti látogatásom után. Ott állandó zajszennyezésben élnek az emberek. A harang talán át sem hallatszódna nagy zajon. Elhatároztam, imádkozni fogok, amikor meghallok egy harangot.

Kaposváron tanúja voltam egy megismételhetetlen harangozásnak.  A katonazenekari fesztiválon játszott a katonazenekar. A Székesegyház harangja pontosan a zene  ütemében kezdett harangozni. Ráadásul éppen a hangsúlyos negyedekre esett a harang ütése. Döbbenetes volt. Ki nem lehet ilyet találni.

Tudják meg a kaposvári polgárok, nemcsak a virágok városában, hanem a harangozások városában élnek.