A mai evangéliumról az jutott eszembe elsőnek: „Hú, de durva!” Aztán elgondolkoztam, hogy miért pont ez? Hogy nem veszem észre elsőre az örömhírt ebben?

Arra jöttem rá, hogy egész egyszerűen nem az örömhírre, hanem a pokolról szóló tudósításra figyeltem. Elsőként ez a mondanivaló jött le nekem: Aki pokollá teszi mások életét, annak pokol lesz az élete.

Miért nem az örömhírt fedeztem fel elsőre? Nemcsak most, hanem máskor is, elég sokszor járok úgy, hogy a dolgok rossz oldalát nézem. Az olvasóm nem így van ezzel? Egy gyakori történés: odajön hozzánk egy részeg ember pénzt kérni. Elsőre gyakran azt gondoljuk, hogy elissza a pénzt, minek adjunk neki? Pedig Isten mennyire nem így gondolkodik rólunk! Ha kérünk Istentől, ő ad. Megengedi, hogy rossz úton járjunk, hogy legyenek rossz szokásaink, káros szenvedélyeink. Emlékezzünk csak a tékozló fiú történetére!

Azt tapasztaltam, ha hálát tudok adni azért, mert Istentől annyi jót kaptam, akkor a leggonoszabb alkoholista is egy szeretetre szoruló ember lesz, akit ugyan nem leszek képes talpra állítani, de elfogadni igen. Ha Isten szereti, akkor én is szeretem.
Kedves olvasó! Nehogy az az alkoholista koldus legyen a mi Lázárunk!

Vácz Jenő jezsuita szerzetes-pap prédikációja.