Az elmúlt húsz évben elhasználtam néhány internetes nevet. A Batyuvitéz név olyan, ami frappánsan jellemez engem. Elmagyarázom az eredetét.
Immáron a harmadik gyermeket hordom hordozókendőben. A legkényelmesebb és a gyerekek által is legjobban szeretett hordozási mód a háti batyu. Onnan kapta a nevét, hogy a kisgyereket még fekve becsomagoljuk batyuba, hogy a hátunkra lehessen venni, és a hátunkon továbbra is ebben a batyuban hordjuk.

Meg nem tudom számolni, mennyit hordoztam így a gyermekeimet. A legidősebb fiam még hatévesen is felkérte magát a hátamra, és én felvettem. A kendő bírja, én bírom. Az egész gyermekhordozás olyan kényelmes, mint egy ergonomikus hátizsák. Órákat ott van a hátamon a gyerek. Alszik, nézelődik, játszik a kezébe adott tárgyal. Nem ijed meg a kerítéses kutyáktól, a közel hajoló idegen emberektől.

Nemcsak a gyermekeim, hanem én is nagyon élvezem. Teljes szabadságom van a hátamra kötött gyermekkel. Felülök a biciklire, főzök, szerelek. Mindenütt velem van, mindent lát és biztonságban tudhatom. A hordozást ismerő ortopéd szakorvosok mind javasolják a hordozást. Egyetlen ellenérvet sem sikerült évek óta találnom a hordozás ellen.

Egy másik bejegyzésben majd írok arról, hogyan kezdődött az egész.