Könyvek jelennek meg azokról az emberekről, akik valami nagy, nehéz, látványos dolgot műveltek. Valóban nehéz legyőzni a félelmünket, vagyonos emberré lenni, gyereket nevelni, céget, intézményt, minisztériumot vezetni. Nehéz dolog megfelelni mások elvárásainak. Nehéz munka nélkül lenni, munkát keresni, de naponta dolgozni járni is.

A világon a leges legnehezebb dolog mégis a megbocsátás. Nekem legalábbis. Néhány példa:

• Megbocsátani önmagunknak, ha nagyot hibáztunk, visszafordítani nem lehet.
• Megbocsátani azoknak, akik gyűlölnek minket.
• Megbocsátani azoknak, akik nehezítik az életünket: akkor is, ha szándékosan.
• Megbocsátani a szüleinknek, mert nem azt kaptuk tőlük, amit vártunk volna.
• Megbocsátani a papoknak, mert gőgösek.
• Megbocsátani a gyermekeimnek, mert nem olyanok, amilyennek neveltem őket.
• Megbocsátani a feleségemnek, mert nem tökéletes.
• Megbocsátani Istennek, mert a leggonoszabbnak is hajlandó megbocsátani.

Ön is folytathatná a sort. Megértem, ha nem hívő, és nem ért velem egyet. Mi emberek nem nagyon gyakoroljuk a megbocsátást, sőt, régen abszurdnak is tűnt nekem. Azóta hiszem el, hogy meg tudok bocsátani, amióta ismerem Jézust, aki megbocsátott azoknak is, akik megkínozták és megölték.

Zárójelben: Elgondolkodtam azon, hogy vajon miért ábrázolták olyan kevesen, amikor Jákob bocsánatot kért Ézsautól. Hétszer borult le előtte. A Bibliában sehol másutt nincs ilyen jelenet. Egyetlen ilyen képet találtam eddig, ez látható fent. Andrea Pozzo festménye. Zárójel bezárva.