Mikor először gyóntam, összeszorítottam a szemem, alig jött ki hang a torkomon. Megkérdeztem a lelki vezetőmet, hogy ez normális-e. Azt mondta igen. Nagyon nehéz a saját mocsokságaimat beismerni magamnak, sőt, kimondani. Egyszóval szembenézni azzal, hogy gonosz voltam. Miután kimondtam, óriási, leírhatatlan megkönnyebbülés. A pap szájából elhangzik Jézus igéje: „Isten megbocsátotta bűneid.”

Ez óriási erőt ad minden egyes alkalommal, amikor gyónok. Már írtam arról, milyen nehéz megbocsátani. Isten pedig megbocsátja, és ez el is hangzik.

A gyónásaim után elmondott bánatima pedig olyan végtelenül egyszerű. Oly jó, hogy újra és újra tiszta lappal jöhetek ki a gyóntatószékből: „Erősen fogadom, hogy a jóra törekszem, és a bűnt elkerülöm.”