Az egyházi évünk utolsó vasárnapja van. Krisztus Király ünnepe.

Az én életemben egyre több a bizonytalanság. Egyre nagyobb a ráhagyatkozás Jézus Krisztusra. Jó lenne, ha én is kapnék tőle egy olyan biztos ígéretet, mint amit vele együtt megfeszítettnek adott. Még ma vele lehet a paradicsomban.

Az igazság azonban, hogy még az is bizonytalan, hogy vele leszek-e a paradicsomban. Még az apostolainak sem adott ilyen biztos ígéretet. Azt gondolom, mindenkit elbizakodottá tenne egy ilyen ígéret. Elég, ha halálunk előtt néhány perccel tudjuk meg a jó hírt.

Addig pedig mi légyen? Van reményünk. Minden nap megtapasztalom apai szeretetét. Tudom, hogy irgalmas. Magamban ugyan nem vagyok ennyire biztos, de rá mindig biztosan támaszkodhatok. Nagyjából ennyi.