„Elfogadni gyengeségeinket és mások gyengeségeit: éppen ellenkezője az érzelgősségnek. Nem fatalista, reménytelen beletörődés. Lényegében igazságra törekvés, azért, hogy ne illúziókban éljünk, és abból kiindulva növekedhessünk, amik vagyunk, nem pedig abból, amik lenni szeretnénk, vagy amit mások várnak el tőlünk. Tudatában kell lennünk annak, hogy mik vagyunk, és mik a többiek, értékeinkkel és gyengeségeinkkel együtt, tudatában kell lennünk Isten hívásának és a tőle kapott életnek, azért, hogy valamit közössen felépíthessünk. Az élet erejének létünk valóságából kell feltörni.”

Idézet Jean Vanier, Közösség c. könyvéből ( Máltai kiadás, 78.o)