„Mikor Jézus tanítványait hithirdető útra küldte, lelkükre kötötte, hogy legyenek szegények, ne vigyenek magukkal semmit, és olyan dolgokat parancsolt nekik, amilyeneket egymagukban képtelenek lettek volna teljesíteni.…A közösségek és tagjaik arra kapnak meghívást, hogy szegények legyenek, és lehetetlen dolgokat hajtsanak végre, mint például: építsenek fel egy közösséget, s legyenek a gyógyulás, a kiengesztelődés, a megbocsátás és az egyesítés eszközei. … Amennyiben a tagok és a közösségek gazdagok, elégedettek, büszkék szakértelmükre és az erejükre, vagy azt akarják csinálni, amire magukat képesnek érzik, nem tudják többé közvetíteni Isten életét.”

Jean Vanier: A közösség. Máltai könyvek 127-128.o)