„A közösség emberek egymás iránti tapintatából áll, amely a mindennapi életben nyilvánul meg. Apró mozdulatok, figyelmességek, szívességek és áldozatok, amelyek állandóan azt jelzik: «szeretlek», és «boldog vagyok, hogy veled lehetek». Előreengedünk valakit, nem próbáljuk bebizonyítani a vitában az igazunkat, magunkra vállalunk kisebb terheket, hogy könnyítsük a szomszédunkon.”

Jean Vanier: A közösség. (Máltai kiadás, 79.oldal)