Évek óta majdnem minden nap elsétálunk ugatós kutyák mellett. 5 helyzetből kettőben a gyerekek általában elkezdtek sírni egy hangosabb vagy ijesztőbb hangú kutyánál.
- Babakocsiban tolom;
- Velünk totyog;
- elől hordozom úgy, hogy kifelé néz az arca.
A negyedik és ötödik esetben még soha, de soha nem sírt. Amikor előre van felkötve úgy, hogy arca felém néz. A fejét általában lehajtja a mellkasomra. A nagyobb csecsemő már ide oda forgatja. Odanéz a kutyára, de nem sír.
Akkor sem sír, amikor hátra van felkötve. Nem messze tőlünk él egy elképesztően hangos golden retreiver. Mindig felébredt, de sosem sírt. A gyermek konstatálta a helyzetet majd visszaaludt (vagy nem.)