A katolikus egyház jelenlegi rendszere úgy épül fel, hogy a plébánosunk a lelkipásztorunk. Lelkipásztorunk a püspökök is. Róma püspöke, a pápa pedig szintén lelkipásztorunk. Lelkipásztornak lenni pedig azt jelenti, hogy ismer bennünket, mi pedig megértjük a szavá. Mindez abból derül ki, hogy olyan kérdésekben nyilatkozik, amelyekből kiderül, hogy ismer bennünket. A nyilvános szoptatás is ilyen kérdés. Hiszen Isten szerintünk úgy találta ki a csecsemőt, hogy édesanya így bármikor meg tudja nyugtatni gyermekét. Nem kell szégyenkeznünk emiatt.
Számomra valamiért mindig a lehető legtermészetesebb volt az, hogy a nők bármikor bárhol szoptathatnak. Hogy mások nem ugyanezt gondolják róla, azt csak a barátaim és ismerőseim elmondásából tudom, és onnan, ahogyan az emberek ránéznek azokra, akik nyilvánosan szoptatnak. Milyen jó lenne, ha ebben is változnának az emberek. Szebb életünk lenne!
