A katolikus szentmisében megengedett, hogy a pap ezekkel a szavakkal kezdje el a misét:
„Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól!”
Engem ez a mondat szinte kivétel nélkül óriási békességgel tölt el. Ez egy nagyon szép ajándék Istentől. Még a nászmisénk is ezzel a mondattal kezdődött. Mit is írhatnék róla? Ahová most járunk misékre, ott nem kapom ezt meg. Egyszerűen így kezdik a papok „Úr legyen veletek” Igaz, ugyanazt jelenti, ugyanazt valósítja meg. Mégsem tölt el békesség.

A mai olvasmány Pál leveléből való, és rájöttem valamire. Hiszen Pál magyarázza azt, amitről szó van: “Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából meghívott apostola és Szosztenész testvér köszönti Isten korintusi egyházát, a Krisztus Jézusban megszentelteket, a meghívott szenteket és mindazokat, akik náluk vagy nálunk segítségül hívják, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak nevét.”

Nem tudom szavakba foglalni, milyen melegség árad e szavakból felém. Átírtam saját helyzetemre: „Zsolt, Jézus Krisztusnak Isten akaratából meghívott apostola (mert bizonyos értelemben én is az vagyok), köszöntöm Isten családját: feleségem és gyermekeim, szeretteim, a meghívott szenteket, akik velem együtt segítségül hívják Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak, mennyei apámnak a nevét. Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól!”