Haragszom a szüleimre

Szeretném felfedezni az életemben azokat a pillanatokat, amikor egészen bizonyosan nem én, hanem Isten cselekszik bennem. Ismét történt egy ilyen. A fiam mesélte, hogy osztálytársai hogyan fejezik ki haragjukat a szüleik iránt. Valójában átkot mondanak rájuk. Az átok ugyanis az áldás ellenkezője: rosszat mondani valakire.Nézzétek csak meg a Wikipédiában, hogy mennyire tág értelmű az átok!

Én is haragudtam a szüleimre

Ismerős volt a helyzet. Én is sokszor, sokáig haragudtam a szüleimre. Amikor fiunk elmesélte itthon,  feleségemmel együtt azonnal arról kezdtünk neki mesélni, hogy ő pedig tanítsa meg osztálytársait, hogy másképp fejezzék ki a haragjukat (micsoda naív elképzelés!). Az átok mögött ugyanis a harag áll, ami — az átokkal szemben — teljesen jogos.

Én is haragudtam a szüleimre, nem is egyszer, nem is kicsit. Hogyne haragudtam volna, amikor úgy éreztem, akadályoznak engem? Teljesen jogos volt a haragom. Az én családomban azonban tilos volt haragudni.  Ezért sehogy sem fejezhettem ezt ki, csak a naplómba írtam le. Ott viszont tinta legyen a talpán, amiket kaptak!!

Isten azonban megengedi, hogy haragudjunk és hogy átkozzunk. Azonban hívő ember a haragját imádságba foglalja. A Bilbliában is benne van. Csak egy példa az 52. zsoltárból:

„Gonoszságod becstelen,
nyelvem rám fened:
éles, mint az olló,
ostobáknak való.
Venné bár eszedet!”

Vagy az 58. (átok)zsoltár, amelyet a kisifiam unásig hallgatott (merthogy a csigákat ismeri jól):
„Mint a nyálas csiga
kürtös odvaiba beszárad,
úgy fonnyaszd meg őket,
romlott beleiket csonttá szárazd!”

A zsoltárokat Sumonyi szép versével idéztem, melyeket Gryllus Dániel megzenésített a 15 zsoltár című lemezükön.

Átok után áldás

Mivel zárul mindegyik zsoltár? Az átkozó ember Istenhez fordul:
„Kegyelmében növelvén
ágam levélkém,
s nevében remélem,
ameddig csak élek:
örökkön örökké,
örökkön örökké.”

Akkor hát átkozhatjuk a szüleinket is?

Nyilván nem. A harag azonban nem egyenlő az átokkal. Nem volt igaza szüleimnek, akik nem engedték meg a haragot. A kisfiamnak  azt tanítjuk, lehet haragudni. Átkozni azonban nem lehet. A haragot ki kell fejezni, de nem így. Nem lehet mást bántani sem szóval, sem fizikailag. Mivel engem sem engedtek haragudni, az elmúlt tíz évben próbálgattam, hogyan is lehet. Volt, hogy tárgyakat törtem össze. Ez jó volt akkor, de elmúlt. Most csak imádkozom. A tehetetlenség és a frusztráció, ami a haragomat okozza most már egyfajta szomorúsággal tölt el.

Meghaltak a szüleim anélkül, hogy válaszoltak volna a kérdéseimre. Sokáig haragudtam emiatt rájuk. Most már csak sírhatnékom van emiatt. Istenbe helyeztem bizalmamat, és úgy gondolom, hogy amennyit kell, annyit tudok. A többi majd megtudom, ha meg kell tudnom.

Gyermekeimet tanítom haragudni

Szóval én engedni fogom a gyermekeimet, hogy haragudjanak rám. Megmutatom nekik, hogy lehet haragudni, és nem engedem, hogy bárkit bántsanak haragjuk miatt.

Végül pedig egy cikket ajánlok a témáról, amiben szintén több személyes utalás található, az írója nem is közölte a nevét. Van egy látássérültek által használható verzió,  egy látkóknak készült  is.