Idén a nagy héten valahogy ismét felfedeztem, hogy a hitre nem 12 évvel ezelőtt jutottam egy lelkigyakorlaton, hanem folyamatosan alakult bennem a hitem azáltal hogy megkérdőjeleztem azt, amit a körülöttem lévő emberek igaznak tartottak. Összeszámoltam, éppen 7 ilyen igazságot találtam:
1. A szerencsejáték kukába dobott pénz
Furcsa módon már gyerekként megtapasztaltam, mert a dadusomnak állandóan lottót vettem három harmincért. Azt hiszem már akkor rájöttem, hogy ez teljesen felesleges dolog.
2. Az állam erőszakszervezet
Ezt a pénzügyi főiskolán tanultam, és rádöbbentem, mennyire mást várok el az államtól. Az állami pénzügyeket tanultam, és érthetően le volt vezetve, hogy erőszakmentes állam nem létezhet. Azóta járok választani is. Régen ugyanis azt gondoltam: egyik kutya, másik eb, miért szavazzak bármelyikre. Most pedig így gondolom: Az államnak muszály erőszakosnak lenni, de nem mindegy, hogy valaki tud-e becsülettel országot vezetni, vagy csak a szája nagy.
Nem minden politikus gazember. Igenis vannak szent politikusok: Szent István, Szent László, vagy akár Szent II. János Pál, de rajtuk kívül is sokan mások.
3. TV nélkül jobb élni
Első lakásom egyik első saját bútordarabja volt a tévé. El nem tudtam képzelni, hogy van élet tévé nélkül. Közben megtapasztaltam, hogy a tévé valójában képére formál, akár akarom, akár nem. Gondoltam, miért akarjak olyan lenni, mint amilyennek a média tulajdonosai, vezetői szeretnék? 2003 óra nincs tévé az életemben, és ez csodálatos dolog.
4. A szegénység kívánni való dolog
Az életemben fokozatosan ismertem meg, hogy a pénz teljesen független a boldogságtól, az örömtől, a derűtől. Aztán később kezdtem rájönni, hogy sok esetben nem is független, hanem éppen a gazdagság gátol meg a boldogságban. Erről a témáról egy külön blog-kategóriám is van: az utolsó millióm címmel.
5. Nem minden templomba járó ember hívő
Ezt sokáig nem akartam elhinni. Ezúttal a teológiai főiskolán tanultam arról, hogy a szentségek nem biztosítják senkinek a hitet, hanem éppen a hittel vett szentségek tartják fent és erősíthetnek meg bennünket.
6. A katolikus egyházon kívül akár többen is üdvözülhetnek, mint az egyházban
Ez is egy megérzésem volt, de ismét a teológiai tanulmányok láttatták be velem, hogy ez így is van.
7. Isten életének része vagyok
Ez már idén a nagyböjti felfedezésem. Nem az a fontos, hogy életem része legyen Isten, hanem én legyek Isten életének része. Az első változat szerint én döntök arról, hogy Istent mennyire engedem be az életembe. Csak egy dolog a sok közül. Ellenben Isten életének része vagyok, akár akarom, akár nem. Az én döntésem abban áll, hogy ezt mennyire fogadom el.
+1 Az egészség nem a legfontosabb
E utólag jutott eszembe. Rákos anyukám mondogatta mindig: „csak az egészség legyen meg.” Amióta egy influenza oltást követően megsüketültem a bal fülemre, feleségül vettem egy látássérült lányt, a világot másképp látom. Az egészség nevű értéket lesegítettem a dobogó tetejéről. Tisztelettel vagyok iránta továbbra, kérem maradjon velem. Tudom, egyszer biztos elvesztem.