Sokan nem tudják, hogy az evangelizációnak két alapvető típusa van:

Az intézményes evangelizáció

Ahogy az elnevezése is mondja, itt egyfajta rendszerről van szó. Rendkívül sokszínű a paletta. Az intézményességből fakadó jellemzője, hogy szinte mindig valamilyen közösséggel függ össze. A közösségnek van egy jellemző identitástudata, ami többé-kevésbé zárttá teszi mások előtt. Például a cursillos közösséghez csak az tartozhat, aki elvégezte a négynapos cursillot. Néha nem szándékosan, hanem csak a programjukból adódóan szűri meg a közösség a tagjait. Például a városi plébániai közösségek általában az értelmiségi középosztályból állnak, mások egyszerűen kilógnak a társaságukból.

Ezek az intézményesített közösségek nagyon sokszínűek, és rengeteg embernek segítenek hitre jutni, és megerősítik bennük a hitet. Vannak egészen elszektásodott vallásos közösségek is, amelyeket néha elég nehéz felismerni. Néha egyszerűen csak a lelkipásztor világi ambíciói is képesek rossz irányba fordítani egy eredetileg jó közösséget. Mégis, joggal gondoljuk, hogy intézményes evangelizáció nélkül rengeteg ember valóban elveszne, és nem ismerné meg a hitet. Sokan azonban azt gondolják, nincs más fajta evangelizáció.

A szentek evangelizációja

A Tarzuszi Pál (katolikusoknál Szent Pál apostol) leveleiben szenteknek nevezi a gyülekezet tagjait. Napjainkban is vannak emberek, akiknek az életét sok száz, ezer tanú kihallgatásával dokumentálják, és megállapítják, hogy Isten lelke élt benne, és ezért – Pál után – szentnek hívják. Ezért jó tudni az életükről, mert megtudhatjuk, hogy mindenki előtt nyitva áll az út a mennybe. Pál apostol maga ugye gyilkos volt, ha nem is saját kezével ölt embert, hanem másokat utasított erre. A mennyben van portás, de van pápa is. Volt olyan, aki életében egyetlen egy embert nem térített meg, és volt, aki ezreket. Volt olyan, aki egész életében beteg volt, és nem volt hasznos (aki ismeri Thomas gőzmozdonyt és barátait, annak talán eszébe jut az „igazán hasznos mozdony” hamis üzenete); és volt olyan akinek életműve ma is nyilvánvaló. Volt olyan, aki engedelmes volt feletteseinek; de volt, aki még a pápát is nyíltan kritizálta. Volt, aki egész életében a békéért küzdött, és volt katona is. Volt, aki remete volt, és volt, aki élő közösséget hozott létre.

A szentek evangelizációja nélkülözhetetlen, de különbözik az intézményestől, sőt néhány tekintetben az ellenkezője. Nincs szó benne a sikerről (a közösség növekedéséről, vagyonáról stb.), hanem arról, hogy a szent az élete minél több helyzetében Istenre tekint és az ő akaratát keresi.

Összefoglalás

A Menyországba jutásáról minden ember maga dönt. A közösség rengeteget segíthet, de nem előfeltétele annak, hogy halálunk után színről színre Jézus Krisztussal találkozzunk.