A gyerekek építeni akarnak

Arvind Gupta:A kacat játékká alakul a tanuláshoz

Arvind Guptának hívnak és játékkészítő vagyok. Játékokat készítek már 30 éve. A 70-es évek kezdetén főiskolás voltam. Forradalmi idők voltak. Hogy úgy mondjam, a politikai erjedés ideje volt, diákok Párizs utcáin a hatalom ellen háborogtak, Amerikát a vietnami háború elleni és a polgárjogi mozgalmak rázták meg. Nálunk Indiában a naxalita mozgalom jelent meg. De tudják, amikor a társadalom forrong, az rengeteg energiát szabadít fel. Az indiai nemzeti mozgalom jó példa erre. Sokan otthagyták jól fizető állásukat és csatlakoztak a nemzeti mozgalomhoz. Nos, a 70-es években, India egyik nagy programjának az volt a célja, hogy újjáélessze az alaptudományokat a falusi iskolákban.

Gopal asszony, aki a Caltechen doktorált és molekuláris biológusként tért haza India legmodernebb kutatóintézetébe a TIFR-be. 31 évesen nem tudta elfogadni, hogy a magas szintű kutatáshoz képest amit csinált, hogy élnek az egyszerű emberek. Így megtervezett egy falusi tudományos programot, majd elkezdte megvalósítani. Ez sokakat inspirált. A 70-es évek jelmondata az volt „Menj az emberek közé! Élj velük, szeresd őket! Kezdd azzal amit tudnak, építs arra amijük van!” Ez egyfajta önmeghatározó szlogen volt.

Egy évet végigcsináltam. A Telcóhoz csatlakoztam, TATA teherautókat építettünk, Punéhoz közel. Két évig dolgoztam ott, és rájöttem, hogy nem teherautó-gyártásra születtem. Van aki nem tudja mit akar csinálni, de az már jó kiindulás, ha azt tudja, mit nem akar. Szóval kivettem egy évet és csatlakoztam a falusi tudományos programhoz. És ez egy fordulópont volt. Egy nagyon kis falu volt, hetente egyszer egy piaccal, ahol az emberek kipakoltak mindent amijük csak volt. Szóval azt mondtam „Egy évig itt leszek.” És vettem egy darabot mindenből amit az út mentén árultak. Az egyik dolog amit találtam, ez a fekete gumi volt.

Ezt bicikli szelep tömlőnek hívják. Amikor biciklit pumpálnak, ennek egy darabkáját használják. Az itteni modellek küzül néhányhoz… szóval ha fognak egy darabka gumitömlőt két gyufaszálat beletéve, kapnak egy csuklót. Összecsukható csövek. Kezdhetik a szögek tanításával… hegyesszög, derékszög, tompaszög, egyenes szög. Mint egy pici tengelykapcsoló. Ha három darabjuk van és összekötik őket, az ad egy háromszöget. Négyből, négyszög csinálható, vagy ötszög, vagy hatszög, vagy bármelyik sokszöget megcsinálhatják. És van néhány pompás tulajdonságuk. Ha megnézik pl. a hatszöget olyan mint egy alakváltoztató amőba. Ha ezt kihúzzák, téglalap lesz belőle. Ha összenyomják, paralelogramma. De ezek nem túl stabilak. Nézzék pl. a szabályos ötszöget, ha ezt kihúzzák, hajó alakú trapéz lesz. Ha megnyomják, ház alakú lesz. Ebből egyenlő szárú háromszög lesz… megint, nem túl stabil. Ez a négyszög négyzetnek nézhet ki. Kicsit megnyomják és rombusz lesz belőle. Papírsárkány alakja lesz. De ha egy háromszöget adnának egy gyereknek, nem tudná így nyomkodni.

Miért használunk háromszögeket? Mert a háromszög az egyetlen szilárd szerkezet. Nem építhetünk hidat négyszögekből, mert ha jönne a vonat, elkezdene táncolni. Az egyszerű emberek tudnak erről, mert ha elmennek egy indiai falba, lehet, hogy nem tanultak mérnöknek, de senki sem készít ilyen tetőt. Mert ha erre cserepet tesznek, egyszerűen összedől. Mindig háromszögletű tetőt építenek. Ez az emberek tudománya.

És ha itt csinálnának egy újabb lyukat és beletesznek egy harmadik gyufaszálat, egy T alakú elágazást kapnak. És ha beleszúrnám mindhárom lábát ennek a háromszögnek a csúcsaiba, egy tetraédert kapnék. Szóval így csinálhatnak egy csomó 3D alakzatot. Így lehet tetraédert csinálni. És ha ez megvan, csinálhatnak egy kis házat. Ezt feltesszük a tetejére. Négyet is összeköthetnek, vagy hatot. Csak legyen belőle elég. Ez például… ha hatot összekötnek, egy ikozaéder lesz. Egy csomó mindent csinálhatnak belőle. Ebből iglu lett. Szóval ez volt 1978-ban. 24 éves mérnök voltam. És azt gondoltam, mennyivel jobb ez, mint teherautót gyártani. (Taps) Ha például beletesznek négy üveggolyót, szimulálhatják a metán – CH4 – molekuláris szerkezetét. A négy hidrogénatom a tetraéder négy csúcsa, amik közrefogják a kis szénatomot.

Azóta, úgyhiszem, abban a kiváltságos helyzetben vagyok, hogy hazám 2.000 iskolájában járhattam – falusi iskolák, állami iskolák, önkormányzati iskolák, tekintélyes iskolák – a legtöbbjük meghívott. Akárhányszor egy iskolába megyek, látom a fényt a gyerekek szemében. Látom a reményt. Látom az örömöt az arcukon. A gyerekek építeni akarnak. A gyerekek csinálni szeretik a dolgokat.

Itt például, sok-sok pumpát csinálunk. Ez itt egy kis pumpa amivel felfújhatnak egy lufit. Ez egy működő pumpa. Akár kis is tudnák durrantani a lufit. És van egy jelmondatunk, hogy „a legjobb dolog amit egy gyerek a játékával tehet az az, hogy elrontja”. Mindössze… – ez egy afféle nagyon provokatív mondás – ebből a bicikli tömlőböl és egy műanyag kupakból. Ez a kupak nagyon jól illeszkedik a bicikli tömlőbe. És így csinálhatnak szelepet. Egy kis ragasztószalagot tesznek bele. Mint az egyirányú utca. Sok-sok pumpát csinálunk. És ez a másik… fognak egy szívószálat, és beletesznek egy pálcikát, kétszer bevágják a közepéig. Azután visszahajtják mindkét lábát egy háromszögbe, és egy kis ragasztószalagot tekernek köré. És ez a pumpa. És ha ez a pumpa megvan, olyan mint egy nagyszerű kerti locsoló. Mint egy centrifuga. Amint megpörgetnek valamit, az megpróbál kirepülni.

(Taps)

Ha andhra pradeshiak lennének ezt pálmalevélből csinálnák. Nagyon sok népi játékunknak fontos tudományos elvei vannak. Ha megpörgetnek valamit, az megpróbál kirepülni. Ha két kézzel csinálom, láthatják a vicces Repülő Urat. Rendben. Ez egy játék, ami papírból készült. Fantasztikus. Négy kép van rajta. Láthatnak bogarakat, békákat, kígyókat, sasokat, pillangókat, békákat, kígyókat, sasokat. Itt ez a papír amit forgatni lehet. Egy matematikus tervezte a Harvardon 1928-ban. Arthur Stone, ahogy Martin Gardner írt róla több könyvében. A gyerekek élvezik ezt! Mind tanulnak a táplálékláncról. A bogarakat megeszik a békák, azokat a kígyók, a kígyókat a sasok. És ezt ha van egy egész fénymásoló papírjuk, egyszerű A4-es papír – akár egy önkormányzati, akár egy állami iskolában – papírból, vonalzóval, ceruzával – még ragasztó és olló sem kell. Három perc hajtogatás és kész. Csak a képzeletük szabhat határt a lehetőségeknek. Ha kisebb papírjuk van, kisebb flexigont csinálnak. Nagyobb papírból, nagyobbat.

Ez itt egy ceruza, néhány bevágással rajta. És ide teszünk egy kis propellert. És ez egy százéves játék. Hat nagy tanulmányt írtak róla. Láthatják, van itt néhány horony. És ha fogok egy nádszálat, és dörzsölni kezdem, valami nagyon érdekes történik. Hat nagy tanulmány! Feymant, gyerekkorában ez egészen elkápráztatta. Írt róla egy tanulmányt. És nem kell egy 3 milliárd dolláros Hadronütköztető, hogy ezt megcsinálhassák. Ez minden gyerek számára elérhető, minden gyerek élvezheti. Rátehetnek egy színkört, és mind a hét szín egyesül. És ez az amiről Newton beszélt 400 éve, hogy a fehér fény 7 színből áll össze – csak azáltal, hogy megforgatom.

Ez egy szívószál. Mindkét végét bedugaszoltuk ragasztószalaggal, lecsíptük a jobb sarkát és a bal alsó sarkát, szóval lyukak vannak a szemközti sarkokban, és itt van egy. Ez egyfajta fújószál. Ezt beleteszem ebbe a másikba. Itt van egy lyuk, és ezt most letakarom. Nagyon kevés pénzből kijön, remek szórakozás a gyerekeknek.

Most csinálunk egy nagyon egyszerű elektromotort. Ez a legegyszerűbb motor a Földön. A legdrágább alkatrész az elem ami benne van. Ha van egy elemük, 5 centből összerakhatják. Ez egy régi bicikli tömlő amiből egy széles gumit lett, két biztosítótű. Ez egy állandó mágnes. Valahányszor áram folyik át a tekercsen, elektromágnessé válik. A két mágnes kölcsönhatása az, ami forgatja a motort. 30.000-et csináltunk belőle.

A tanárok eddig mintha szamaraknak tanítottak volna tudományt, akik megrágás nélkül köpték vissza a definíciókat. De ha a tanár megcsinálja, a gyerek is megcsinálja. Láthatják a csillogást a szemükben. Ahogy izgalomba jönnek attól, hogy miről szól valójában a tudomány. És ez a tudomány nem a gazdag emberek játéka. Egy demokratikus országban, a tudománynak ell kell érnie az igazán elnyomottakhoz, a perifériára szorult gyerekekhez. Ez a program 16 iskolával indult, és 1.500 állami iskolára terjedt át. Több mint 100.000 gyerek tanul tudományt ezen a módon. Mi próbáljuk csak a lehetőségeket látni.

Nézzék, egy Tetra Pak csomagolás; a természet szempontjából csupa káros anyag. Hat rétege van – három réteg műanyag, alumínium – amelyeket összeragasztottak. Össze vannak olvasztva, nem lehet szétbontani őket. Nos, elég csak egy kis hálót rajzolni rá mint ez, összhajtani és összetűzni, és lesz belőle egy ikozaéder. Tehát valami, ami egyébként szemét, ami megfullajsztja a tengeri madarakat, újrahasznosítható és egy ilyen nagyon-nagyon vidám dologgá… az összes tudományos példa megoldható hasonló dolgokkal.

Ez egy kis szívószál, és ha csak lecsípjük ezt a két sarkát itt, olyan lesz mint egy krokodilbébi szája. Szájba vehető és fújható. (Dudálás) A gyerekek örömére és a tanár irigységére, ahogy mondják. Nem láthatják, hogy a hang hogy jön létre, mert a rezgést kiadó része a számban van. Most kívülre teszem, és fújás helyett szívni fogom a levegőt. (Dudálás) Senki sincs rákényszerítve, hogy húrok rezgésével modellezze a hang keletkezését. A másik, hogy ha folyamatosan fújják, kitartva a hangot, és egyre többet levágnak belőle, valami nagyon, nagyon szép történik. (Dudálás) (Taps) És amikor már nagyon kicsi lesz – (Dudálás) Ez az, amit a gyerekektől tanulunk. Önök is meg tudják csinálni.

De mielőtt tovább mennék, ez valami, amit érdemes megosztani. Ez egy tapogatható rajzolótábla vak gyerekeknek. Ezek tépőzár csíkok, ez a tábla a rajzoláshoz, és ez a rajztoll, ami igazából egy filmdoboz. Alapvetően olyan, mint a horgászboton a zsinór, egy horgászzsinór. És ez itt fonal. Ha tekerem a fogantyút, az összes fonal visszamegy bele. Amire egy vak gyerek használhatja, az a rajzolás. A fonal rátapad a tépőzárra. 12 millió vak gyerek van hazánkban – (Taps) akik a sötétség világában élnek. És ez nagy adományként jött számukra. Mintha csak gyártanánk a vakokat a gyerekeinkből, mert nem tudunk elég ennivalót adni nekik nem tudunk A vitamint adni nekik. De ez nagy adományként jött számukra. Nincs levédve. Bárki megcsinálhatja.

Ez nagyon, nagyon egyszerű. Amint látják, ez egy generátor. Ez egy tekerős generátor. Ez két mágnes. A nagy szíjtárcsa két régi CD-ből van, köztük egy gumiréteggel. A kis tárcsa, és két erős mágnes. És ez a szíj forgatja a vezetőt ami a LED-hez kapcsolódik. Ha ezt a tárcsát forgatom, a kisebbik gyorsabban forog majd. Létrejön egy forgó mágneses mező. Az indukcióvonalak metsződnek, feszültség generálódik. És láthatják, a LED világítani kezd. Tehát ez egy kis tekerhető generátor.

Nos, ez ismét, ez csak egy gyűrű, egy acél gyűrű anyacsavarokkal És amit csinálhatnak vele az… ha megpörgetik, nos ezek csak pörögnek tovább. És képzeljék el ahogy egy csomó gyerek áll körben arra várva, hogy az acélgyűrűt megkaphassák. És nagyon boldogok lennének, ha játszhatnának vele.

És végül amit szintén csinálhatunk, egy csomó régi újságot használunk, hogy csákókat készítsünk. Ez méltó Sachin Tendulkarhoz. Egy remek krikett sapka. Amikor először látják Nehrut és Gandhit, ez a Nehru sapka – mindössze egy újságpapír fele. Rengeteg játékot készítünk újságpapírból, és ez az egyik közülük. És ez – amint látják – ez egy szárnyát csapkodó madár. Minden régi újságunkat felvágjuk kis négyzetekre. És ha van egy ilyen madaruk – a gyerekek Japánban már sok-sok éve csinálnak ilyen madarakat. És láthatják, ez egy kis legyezőfarkú madár.

Nos végül, egy történettel fejezem be. A címe „A kapitány sapkájának története”. A kapitány egy tengerjáró hajó kapitánya volt. Ami nagyon lassan haladt. Sok utas volt a hajón, akik unatkoztak, ezért a kapitány meghívta őket a fedélzetre. „Jöjjön mindenki színes ruhákban, énekeljen és táncoljon, és én majd gondoskodom a jó ételekről és italokról!” És a kapitány minden nap sapkát visel majd, és csatlakozik a díszes társasághoz. Az első nap, egy hatalmas esernyő alakú sapkát vett fel, mint a kapitányi sapka. Azon az éjszakán, amikor az utasok már aludtak, hajtott rajta mégegyet, és a második napon tűzoltósisakot viselt – egy kis kiugróval, mint a baseball sapkán, mert az védi a csigolyákat. És a második éjszaka, fogta ugyanazt a sapkát és behajtotta mégegyszer. És így a harmadik napra, szafarikalap lett belőle, mint a felfedezőké. A harmadik este, megint hajtott rajta kettőt; és ez egy nagyon, nagyon híres sapka, ha már láttak bollywoodi filmet, ez az, amit a rendőr visel, úgy hívják zapalu sapka. Ez már nemzetközi dicsőséget szerzett.

És ne felejtsük el, hogy ő volt a hajó kapitánya. Szóval ez egy hajó. És most a vége. Mindenki nagyon élvezte az utat. Énekeltek és táncoltak. Hirtelen vihar támadt és hatalmas hullámok. És a hajó nem tehetett mást, együtt táncolt a hullámokkal. Jön egy hatalmas hullám, lecsap az hajó orrára, és letöri. És jön egy másik, lecsap a hajó farára, és letöri. És itt jön egy harmadik. Ez elnyeli a hajóhidat és letöri. És a hajó elsüllyed, és a kapitány elveszített mindent, kivéve a mentőmellényt.

Köszönöm szépen.

(Taps)