Most úgy vélem, mindig az a kérdés foglalkoztatott: joga van-e élni a szegénynek, a betegnek, a sikertelennek, a szerencsétlennek?

Velem együtt mindenki úgy élt, hogy éreztették velem: Mindenki a maga sorsának kovácsa. Azaz aki nem sikeres, az akár el is pusztulhat. Senki nem tudott nekem olyan magyarázatot adni, amibe belefért volna minden ember.

És akkor valaki tanított engem Istenről, akinek a legfontosabb üzenete: jókedvemből teremtettelek. Lehet, hogy beteg vagy, lehet, hogy szegény vagy, lehet, hogy szerencsétlen vagy és tehetetlen vagy. Fontos vagyok az Isten számára, és minden ember fontos.

Ekkor még nem tudtam, milyen egyházba tértem be. Később derült ki, hogy a katolikus egyháznak nem azért van létjogosultsága, mert a tagjai jobbak másoknál. A katolikus egyház tanítását kevesen élik meg, még én sem. Nyomorultan is Isten gyermeke vagyok, és ezt csak ebben az egyházban tudom elképzelni.