Kedves Csabi!
Valamelyik nap felhoztad a Tesco reklámújságot. Megtudtam, hogy elég egy túrót venni egy újabb mágnesért, és hogy mennyi mindent olcsóbban kapunk meg, ha ezt is meg azt is még hozzá vásárolunk. Nem érted, hogy mi miért nem járunk a Tescoba, miért csak ide a sarki boltba?
Először azt mondtam, hogy a Tescoba elautózni 5 Túró Rudi árába kerül. Mire te mondtad, hogy biciklivel is mehetünk. Ez érthető. Bringázzunk egy fél órát a hűtőmágnesekért, neked megéri. Van azonban más oka is annak, hogy nem megyünk sem Tescoba, sem a többi nagy áruházba.
Itt van ez a kis bolt, ahová naponta járunk vásárolni. Mindent megkapunk, ami a megélhetésünkhöz szükséges. 5 ember dolgozik itt, és abból élnek, hogy mi is ott vásárolunk. A nagy áruházakban is sokan dolgoznak, de tudnod kell, hogy amit ott kifizetünk, annak csak kis része jut az alkalmazottaknak. Jelentős része a befektetőknek megy. Azoknak megy, akik pénzt adtak ahhoz, hogy felépítsék az áruházat. A befektetők a pénzüket mindig oda teszik, ahol várhatóan a legjobban gyarapszik. Ha lesz pénzed, te is lehetsz Tesco tulajdonos, de a Lidl-ben és az Aldiban nem.
A nagy áruházak éppen ezért találnak ki mindenfélét, hogy a vevőket odacsalogassák. A vevők többsége, azaz mi, vásárlók nem látnak át a szitán. Nem tudják, hogy valójában többet fizetünk ki, mintha a helyi boltokban vásárolnánk, sőt, ennél még nagyobb árat fizetünk nekik. Had magyarázzam el.
A helyi kisboltokban nem kapunk hűtőmágnest, mert értékesebbet kapunk tőlük. Többek közt a kedvességet, az odafigyelést. Tudod, hogy figyelnek rád, amikor átmész a zebrán? Tudod, hogy mikor bemész megörülnek neked? Sok vevőjük van, és mindegyik fontos nekik. Nem keresnek többet, ha kedvesek, vagy ha udvariasak. Egyszerűen emberként viselkednek, mert egy kis boltban ezt meg lehet tenni. A nagy áruházak olyan nagyok, mint a focipálya, és a dolgozók elsősorban az árukat töltik fel. Nem feladatuk, hogy emberekkel kapcsolatba lépjenek. Ha egyedül mennél el ide, kihez fordulnál segítségért, ha elakadsz a vásárlásban? Néha hosszú percekig kell valakit keresni.
Öt éves korod óta egyedül jársz ebbe a kis boltba. Egy nagy áruházba biztos nem engedtelek volna el. Emlékszem, az első bevásárlásodra. Megbeszéltem Eszterrel, hogy nagyon vigyázzon rád.
Mi történik, ha valamit elfelejtünk vagy elfelejtesz? A boltba elszaladsz, elhozod. A nagy áruházba nem tudsz elszaladni. Ha elfelejtettél elég pénzt vinni, a nagy boltban ott kell hagynod valamit a pénztárban, a sarki boltban azt mondják: majd holnap elhozod.
De a legfontosabbat is elmondom, bár lehet, még nem értékeled. A kisboltban dolgozók szeretnek téged. Ha én megyek, érdeklődnek felőled. Kirakták a falra a rajzodat, amit még óvodásként rajzoltál és nekik ajándékoztál.
Ha nem lenne kisbolt, kevesebb lennél, mint ember.
Emlékszel, egyik nap este becsöngetett Eszter, hogy nyitva maradt a kapu? Senki más nem szólt, csak ő, mert a kisboltból jól ismer minket. Másik alkalommal Melinda utánunk szaladt a kenyérrel, mert az ott maradt a pénztáros pultján. Reggel integetnek, mikor biciklizünk a suliba.
Tudom, most a hűtőmágnes fontosabb számodra, azt pedig csak a Tescoban kapsz, mert ott költöd el a pénzed. Egyébként a sarki boltban is kaptál volna ajándékot, de megkértük őket, hogy ne adjanak. Az igazság az, hogyha nincs ajándék, akkor az emberek más módot keresnek a szeretetük kifejezésére: kedvességet, szívességet, segítséget.
Végül ismét közgazdászként mondom: Minden embernek sokkal jobb lenne, ha nem lennének óriás áruházak, hanem a kisbolti kereskedelemre épülne az ország. Több ember kapna munkát, több emberséget kapnának a vásárlók, és az elköltött pénzünk itt maradna bennt az országban ahelyett, hogy külföldi részvényesek vagyonát gyarapítaná. Néhányan azonban ezt nem szeretnék, és ezért rajtuk kívül mindenki rosszul jár.
Sajnos nem tudom, elfogadod-e az érveimet, és meg tudsz-e békülni azzal, hogy nem járunk a Tescoba. A jó emberi kapcsolatok: odafigyelés, törődés, emberség összehasonlíthatatlanul fontosabb minden akciónál és ingyen hűtőmágnesnél, sőt minden pénznél. Ha nagyobb leszel, utánajárhatsz annak, hogy vajon mennyire volt igaza ebben szüleidnek.
