Miért jártam misére?

Mert szerettem a mise szépségét, a templom csendjét. A szertartás rövid, egyszerű, érthető. A pap Jézusról beszél, konkrét erkölcsi útmutatást ad. Ebből megtudhatom, hogy a tisztesség nemcsak a fantázia szülötte.

 

Miért nem jártam misére?

33 éves koromban lettem vallásos. Addig sose mertem egyedül misére menni. Isten néha küldött valakit, hogy elvigyem. Eltelt 13 év, és küldetésemnek érzem, hogy leírjam miért féltem bemenni a templomba.

1. Személyes meghívás

Egyik étkezésnél keresztény gyülekezetbe járó gyerekek és egy nem hívő ismerősöm beszélgettek. A gyerekek nemes egyszerűséggel beszéltek az Istentiszteleteikről. Azt mondták: „Gyere el! Ha eljössz az első sorba ülhetsz!” Mennyire személyes, mennyire kedves meghívás! Mindig elmentem, amikor személyesen hívtak. Velem volt, aki meghívott, és tudtam, biztonságban vagyok, ő megvéd a bántásoktól.

Milyen jó dolog meghívottnak lenni! Mai szóval élve VIP-nek. Ez a rövidítés egy angol kifejezés rövidítése, jelentése nagyon fontos személy. Engem többször elhívtak misére. Hálásan köszönöm nekik.

Melyik misére menjek?

Nem hívőként nagyon furcsa volt, hogy ennyi mise van, és mind különbözik egymástól. Budapesten óriási divat a vasárnapi autózás. Emberek átautóznak a város másik végébe, hogy olyan misére menjenek, ami nekik tetszik. Mintha egyfajta szolgáltatás lenne ez: válasszuk ki magunknak a legjobb templomot.

A nagy ünnepeken a katolikusok is csak egy misét tartanak. Egyetlen egy mise van karácsony éjfélkor, egy húsvéti vigília mise. Milyen bulis lenne, ha egy város, például Budapesten egyetlen egy istentiszteletet tartanának, és mindenki arra jönne el. Ott talán nem féltem volna, hogy rossz szemmel néznek, ha elmegyek.

Szegények miséjére vagy a gazdagokéra menjek?

A katolikus egyház gazdagnak tűnt. Nemcsak a vatikáni luxus palota miatt. Mindenki tudja, milyen pompában él a legtöbb püspök, de sok plébános is. Óriási költség egy hatalmas templomot fűteni, karban tartani. Mindezt a vasárnapi misékért. Vajon nem néznek-e ki a kiöltözött, jólétben élő emberek, akik bemennek a misére?

Aztán ott van a perselyezés szokása. A mise egyik fontos részénél, amikor felajánljuk magunkat Istennek. Ő legyen a mi belső vezérünk, nem más. Régen ezt nem tudtam, de vendégként már a gyomromban dobogott a szívem: mennyit dobjak be? Egyáltalán hoztam-e magammal aprót. Miért olyan drága a mise, mint egy mozijegy?

A templom valami kultuszhely?

Régen azt hittem, hogy a templom az a hely, ahol Isten jelen van. A templomokban egy kis szekrényke volt középen, megtanították, hogy térdet kell hajtani előtte. Nevetségesnek tűnt, hogy Isten goromba embereket bíz meg azzal, hogy formális tiszteletadást csikarjon ki belőlem. Csak akkor léphetek be, ha az itteni etikettet megtanultam és alkalmazom, mert különben kiküldenek. Nyilván nem mentem be.

Közben jártam buddhista, zsidó, hindu szentélyekben. Ott is megkövetelték a megfelelő illemet. Nem hívőként joggal gondoltam: a templom is csak egy kultuszhely.

Úgy tűnt tehát, a templom nem elsősorban a szentmise helyszíne, hanem az Oltáriszentség lakhelye.

Menedzser papok

Előbb láttam a Legyetek jók, ha tudtok, és a Jézus Krisztus című filmeket, mint ahogy templomba mertem volna menni. E filmekből már megértettem, hogy minél inkább ember valaki, annál inkább független más emberek véleményétől, mert valamilyen felsőbb eszmény vezényli őket. Az ilyen emberekből lesznek azok, akik képesek lesznek más emberekről gondoskodni.

Egy időben már bemerészkedtem a templomba. Választási kampány volt, és a pap is részese akart ennek lenni. Meg sem hallgattam, elmentem. Menedzser voltam, és nem nagyon láttam különbséget a papok munkája és az enyém közt. Ők is menedzselik a vagyont, és igazgatják a népet arra, amerre ők elképzelik.

Mindenhonnan erkölcsi prédikációk jönnek

Most ismét visszatérek a gyerekekre, akik az asztalnál örömmel neme egyszerűséggel beszéltek az Istentiszteletről. Ismerem a szüleiket, és a gyülekezetükből sokan másokat. Nagyon ritkán hallottam őket erkölcsről beszélni és ítélkezni. Arra viszont emlékszem, sok keresztény néhány perc beszélgetés után azonnal elkezdett  erkölcsről beszélni.

Ki mer bemenni olyan helyre, ahol azt sejti: a rászegülő pillantások az ember tetteit fürkészik, pedig semmi joguk nincsen rá?  Ki mer olyan helyre menni, ahol azt sejtheti: vajon méltó-e ez az ember, hogy ide járjon?

Hogyha a helyes erkölcsöt keresem, akkor miért pont templomba menjek meghallgatni? Hatalmas választék van a világban ebből.

A hitetlen vallásos emberek

Ismertem egy gyerekkora óta templomba járó férfit. Egyszer beszélgettem vele és azt mondta, a spártaiak jól csinálták, mert minden nyomi és félresikerült gyereket a szakadékba kellene dobni. Ekkor már csírázott bennem a hit és én azt mertem mondani: Hogy Jézus mindenkit szeret, a nyomit is és azt is, aki rossz dolgokat csinál. Mire ő csak legyintett: Majd meglátod, hogy ez nem így működik.

Nem tudtam, hogy a vallásos ember nem feltétlenül hívő. Azt tapasztaltam, hogy aki misére jár, azt gondolja, hogy ugyanolyan erőszakos módszerekkel küzdhet a saját igazáért, mint a nem templomba járók. A katolikusok sokkal inkább egy szektának tűnt a sok más szekta mellett: akik betérnek a misére. Márpedig azt tudtam: óvakodj a szektáktól!