Évekkel ezelőtt már kitöröltem a Facebook profilomat, majd ismét lett. Azóta gondolkodom, mi zavar a Facebook-ban. Arra már rájöttem, hogy a Facebook nagy kísértés a kontrollálatlan időtöltésre. Olyan mint zugivás. Nézi az ember a hírfolyamot, kattintgat és rengeteg olyan dolgot elolvas, amit amúgy sose olvasna el. De nem ez zavar a legjobban.

Aztán az ügyfeleimnek is meg kellett mutatnom, hogy mi a különbség a honlap és a Facebook közt. Sokszor elmondtam, de sose gondoltam volna, hogy ez a Facebook számomra legelrettentőbb vonása: egy feneketlen zsák, amibe beleteszel valamit, és néhány nap múlva örökre eltűnik. Olvastam egy cikket, hogy a Twitter bejegyzések élettartama néhány óra. A Twitter neve ezt jelenti: csicsergés. Nem is tudtam ezen gyökeret verni rajta, hiszen ehhez időt kell szánni.

A másik nagy különbség, hogy a honlap a tied, míg a Facebook nem. A honlapod tartalmáról te rendelkezel. A Facebookéról nem. Megtörtént veled, hogy megbántad, hogy közzétettél valamit? A Facebookról örökre eltávolítani nem tudod. Kitörlöd a bejegyzést, de az értesítések már kimentek, a hírfolyamokban ott a nyoma. A weben bármikor, bármit tehetsz vele. Megjelenítheted más formában, törölheted, módosíthatod.

Én szeretem a tartós dolgokat: a könyvet, a weboldalt. Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség a rövid élettartamú dolgokra, mint a folyóirat vagy a Facebook. Most, hogy megfogalmaztam magamban ezeket, már könnyebb eldöntenem azt is, hogy mit tegyek fel a Facebookra. Weboldal tartalmakat, mintegy a weboldal hirdetéseként. Amit kizárólag a Facebookra teszek fel az el is veszik örökre.