Bemutatom Strimmelt, a feleségem vakvezető kutyáját. Tegnap volt a vakvezető kutyák világnapja, ez alkalomból megosztok néhány rövid történetet róla. Amikor 6 évvel ezelőtt a feleségem átvette Strimmelt a Baráthegyi Alapítványtól, én is ott voltam. Ma is emlékszem a vezető első mondatára: „A legfőbb jellemzője a vidámság”

Reggelente eljön velem. Ő is fut, én is futok. Ő persze közben meg-meg áll szagolgatni. Feleségem szerint ez az ő Facebookja. Néha elhagyom. Visszanézek: ő még mindig ott szagolgat. Hiába, ez már kóros függőség a Facebooktól.

A feleségem nagyon szeret vele közlekedni. Van egy jellemzője: mindig üdvözli a másik kutyát. Jó esetben csak erősebben húz (a látássérülteket úgy vezeti, hogy mindig legyen egyfajta húzása, ami persze nem erőt jelent.) Néha azonban elkezd énekelni. Ezt mások vonyításnak neveznék. Azonban olyan széles repertoárja van ebből, hogy csuda. A feleségem rászól: „Ne bomolj már!” és abbahagyja.