Mi szülők megfosztjuk a gyerekeinket a küzdelem örömétől és eredményétől

Egy ismerősöm egy kis faluból indult szegényen, de a tehetsége folytán milliárdos lett. Egyetlen gyerekének mindent megad, miközben nap mint nap mesélt arról, hogyan kapaszkodott fel a semmiből. Egyszer megkérdeztem: Nem gondolod, hogy a gyermekednek is meg kellene adnod a saját erőből való felkapaszkodás élményét, nem pedig mindenben elsőre kiszolgálni?

A válasza tipikus emberi: én látom rosszul, ő nem kényezteti. Sokan vagyunk, akik így hazudunk magunknak.

Én még kamaszkoromban állítottam a szüleimnek: mi milyen gazdagok vagyunk. Ők azt mondták, szegények vagyunk. És utólag rá kellett jönnöm, hogy valóban azok vagyunk. Vagyontalanul indultam az életnek: se kocsi, se lakás, csak egy szintetizátor, mivel annak idején zenészként képzeltem el az életem. Amim volt, az önmagában bőven elég volt egy a gyermekkorhoz. Csak másokhoz viszonyítva voltunk szegények.

És most itt van a fiam, aki jön haza, hogy az osztálytársai megkapták ezt meg azt, ő meg nem. Sokkal többet kap így is, mint én kaptam, mégis panaszkodik. Nem én rontottam el? Abban biztos vagyok, hogy ez nemcsak személyiségtől függ. Ha elkezdjük a gyermekeinknek ingyen osztogatni a dolgokat, előbb-utóbb követeléssé válik.

A magam tapasztalatából viszont arra jöttem rá, hogy nemcsak én, hanem mások is azt értékelik, amit a saját teljesítményükkel értek el. Amit szüleimtől kaptam, azt hajlamos voltam elherdálni. Könnyen jött – könnyen ment. Amiért komolyan megdolgoztam, azt megbecsültem. És most már azt a keveset is megbecsülöm, ami a szüleim után megmaradt.

Ezért szerintem nagy tévedés, hogy a gyerek java lenne az, hogy megvesszük neki, amit kér. Sokan már óvodáskorban ismertetik a telefonnal a gyereket. A tapasztalatom ha valaki csak kamaszként kapja meg, ugyanolyan gyorsan elsajátítja a kezelését. Sőt, talán jobban is, mert értékelni fogja a telefonját, és új lesz neki. Ugyanez a tapasztalatom a nyelv tanulással is. Bárhol megélek az angol nyelvtudásommal és nyelvvizsgámmal. Középiskola után kezdtem el tanulni, és saját pénzemen és erőfeszítésemből nyelvvizsgáztam.

A másik véglet, ha a gyereknek mindenért magának kell megküzdeni, és nem számíthat a szülők segítségére és támogatására.

A teljesítmény érték. Ha mindent ingyen adunk a gyerekeinknek, megfosztjuk őket attól, hogy megtanulják értékelni saját teljesítményüket.