Miért mondtam nemet az asztrológiára, homeopátiára, reikire, jövendőmondásra?

A mai világban van egy halom tanítás, amiről mindenkinek maga kell eldöntenie, hogy igaz-e vagy nem, működik-e vagy nem, veszélyes és vagy hasznos? Eddig elképesztő sok mindent kidobtam a szemétbe mert mágiának vagy babonának ítéltem: asztrológia, horoszkóp, reiki,

homeopátia, transzlégzés, íriszdiagnosztika, szeánszok, Krisna-tudat, Sai-baba, tantra, jövendőmondók, agykontroll és a többi.

Most már elég képzett vagyok ahhoz, hogy meg is fogalmazzam miért károsak mindezek, de előtte csak az mentett meg tőlük, hogy kerestem az igazságot. Roppant egyszerűen gondolkoztam: Igaz-e? Azt gondoltam, hogyha valami igaz, akkor a javamra van, ha nem, akkor babona vagy mágia.

Az asztrológia esetén drukkoltam, hogy ne legyen igaz. Micsoda hülyeség, hogy az égitestek határozzák meg az életemet? És egyáltalán: miért a születésem időpontja számít, amikor a fogantatás ezerszer fontosabb pillanat? Aztán rátaláltam a tudományos kísérletekre. Az egyikben ugyanazt a horoszkópot adták oda sok embernek. Mindegyiknek azt mondták, hogy ez az ő egyéni horoszkópja. Szinte mindenki elfogadta és igaznak találta. Pedig senkire sem volt igaz.

A homeopátiát ártatlanul kipróbáltam. Nekem nem működött. Elég sok pénzembe került, mert egy doktor művelte velem. Aztán olvastam csak el, hogy az egész valószínűleg a placebó-hatáson alapszik, azaz babona. A placebó hatás olyan, mint a fekete macska esete: Aki hisz abban, hogy szerencsétlenség éri, miután fekete macskát lát átmenni az úton, az biztosan fog találni szerencsétlenséget az életében. Aki beveszi az akupunktúrás szert, az biztos, hogy tapasztalni fogja a javulást. Lehet, hogy magától is elmúlna, de ha bevettük az akupunktúrás szert, akkor biztos amiatt van minden. Minden homeopatikus szerre kiadott pénz olyan, mintha a kukába dobtam volna.

A reikivel ugyanaz a tapasztalatom, mint az okkultizmussal: titkos beavatásokon és tanításokon alapul. Ezzel kapcsolatban is saját tapasztalatom volt. Még kamaszkoromban a barátom volt egy médium, és a barátaimmal csináltunk szeánszot. Milyen jól működött! Egyik nap a médium váratlanul meghalt, pedig egészséges volt. Ez elgondolkoztatott. Mi van, ha mégis valami sötét erő van az egész mögött? Miért akarna velem valaki egy közvetítőn keresztül kapcsolatba kerülni? Csak azért, hogy én ragaszkodjam hozzá, hogy vele töltsem az időmet, az életemet. Kell ez nekem? Nem.

Sosem akartam beavatott lenni. Ennek pedig az is az oka volt, hogy mindig is láttam, hogy aki beavat, egy ugyanolyan ember, mint én. Sőt, gyakran furcsaságok veszik körül. Miért avatna engem be bárki, bármibe, amikor teljesen felesleges.

Ugyanez a helyzet a jövendőmondással azzal a különbséggel, hogy itt sok esetben nem is beavatottakról van szó, hanem egyszerű csalókról. De miért kellene tudnom a jövendőt? Belegondoltam: fontos nekem tudnom a halálom óráját? Vagy a gyerekeim sorsát? Amíg nem tudom, addig felelősséggel tudom vezetni a családom. Amint tudom, a félelem vezérel.