A minap találkoztam egy újabb lelki tükörrel. Figyeltem az érzéseimre, és próbáltam megfejteni, mi okozza konkrétan az én felindultságomat. Az jutott eszembe, hogy a lelki tükör a nevéhez illően valóban egy tükör egy ellenőrző listával. Az ember belenéz, és nagyon sok apróságot ellenőriz és észrevesz magán. Ilyeneket, hogy maszatos az arca, koszos a cipője, rosszul áll a nyaklánca és a többi. Nem mutatja meg egyrészről a hátunkat és nem mutat meg bennünket egyben: milyenek vagyunk épp most.

Néhány konkrét példa. A lelki tükör szerint felfedezem, hogy még 10 percig lustálkodom az ágyban vagy hogy udvariatlan voltam valakihez.

A lelki tükör készítői szerint ezeket bűnnek tartja. A baj az, hogy az ember végigellenőrzi magát, talál néhány dolgot, elmegy gyónni, és azt hiszi, minden rendben van. Közben a lényegre senki nem mutatott rá.

Egy szerzetes mesélte, hogy az ötvenes években szanatóriumban volt ápoló, ahová a pap csak hetente egyszer járt. Ő minden gondozottat megkérdezte, ki akar gyónni, kihez jöjjön a pap. Egyszer nem volt senki, ő pedig azt mondta: legalább káromkodjon egy nagyot, és akkor lesz mit gyónnia. Mert ha senki nem jön, legközelebb a pap nem jön ki.

Nevetni jó, különösen ahogy elmesélte ezt nekünk. És fel is fedi azt a felfogást, ahogy a lelki tükrök készítői gondolkodnak. Valamit találjunk magunkban, ami bűn.

A baj azonban éppen ez.

Amikor a teológiai főiskolán megtudtam, hogy a bűn az, amikor nem az Isten akaratát tesszük meg, leesett az állam. Hát ennek meg mi köze az ilyen lelki tükrökhöz? Éreztem, hogy valami nem stimmel, de csak most jöttem rá, mi az.

Képzeljünk el egy embert, aki misére jár, rendszeresen gyón, aztán egyszer csak elkezdi hirdetni a nagy figyelmeztetést. Lelki tükör szerint minden rendben van, csak éppen hátat fordított az egyház tanításainak. Vagy egy lelki tükör szerint élő pap, aki fontosabbnak tartja saját karrierjét, mint azt, hogy tisztességesen bánjon az embereivel.

Egy lelki tükör általában nem fogja tükrözni ezeket a komoly emberi gyarlóságokat. Sőt, inkább azt az érzést kelti a használójában, hogy minden rendben van. Elvégre a tükör szerint minden rendben van. Csak a tükör a lényeget nem tükrözte.