Nem kétséges, hogy Jézus szegény volt, és a követőit is szegénységre hívta. A leggazdagabb barátja: Zakeus is a vagyonának 50 százalékát osztotta meg, és ha valakit akár tévedésből is megcsalt 400 százalékot fizetett vissza.

Ennek ellenére a legtöbb hívő ember nem szegénységben él. És rá kellett jönnöm, hogy nekem azért könnyebb a szegénységre vágyakoznom, mert gyermekkoromban a szüleimmel is szegénységben éltem.

Gazdag szegénységnek hívom ezt, mert határozottan emlékszem a következő jelentre: A fénytelen, de nagyon szeretett nappali szobámban ültem, ahol a rózsabokorra és a tömérdek vadszőlőre volt kilátásunk. Már felsős voltam és valamiért szóba került a pénz. Dehát mi gazdagok vagyunk! — mondtam anyukámnak.Ő pedig tudtomra adta, hogy szegények vagyunk. Én csodálkoztam, és később rájöttem, hogy igencsak szegények voltunk. Én gyerekként ebből nemigen tapasztatlam meg semmit.

Persze nem voltam annyit a Balatonon, mint más osztálytársaim. De ők meghívtak, és azt a néhány napot is nagyon élveztem. Nem volt otthon színes tévénk és videójátékunk sem, de a meglévő játékokból planetáriumot barkácsoltam és a kölcsönkapott bakeliten (akkoriban még lemeznek hívták) a Világok harcát hallgattam, arra mozgott az összes csillag.

Így lehet, hogy a néhány évtizednyi gazdagság után felfedeztem Jézust. Megérintett, hogy mennyire szereti a szegényeket. Én is szegény szerettnék lenni, holott származásom, képességeim, lehetőségeim jó esélyt adnak arra, hogy életem végéig vagyonos ember maradjak.