Koncertünk a Petőfi Csarnokban

Frottir Hamburger Group koncertplakátja 1986 június 10-én a Petőfi csarnokban. Rá van írva: Na végre. Mintha olyan sokan várták volna rajtunk kívül a koncertet ...

Már megszoktam, hogy életem fontos eseményeiről alig van dokumentumom. Így van ez a Frottir Hamburger Group nevű zenekarban töltött fantasztikus időmmel is.
Most selejtezéskor találtam azért néhány dokumentumot. Persze a fényképen én nem látszom. Látszik ugyan a fejgép, ami rám volt állítva, de én sötétségbe burkolózom a kép bal oldalán.
Fénykép a FHG Petőfi Csarnokbeli szerepléséről: 1986.

Billentyűs hangszerből a sajátomon kívül még egyet sikerült a koncertre kölcsönkérnem, ami nagyban megkönnyítette a hangszínek kezelését, bár arra nem készültem fel, hogy a villogó fényekben nem támaszkodhatom igazán a jegyzeteimre.

Később voltak még más tagjaink is, akikkel nem zenéltem olyan sokat együtt, mert 1989-ben én is elhagytam a bandát.

Frottir hamburger group fellépése 1988-ban

Sokat mesélhetnék ezekről az évekről, de nincs most sok időm. Ide másolom Gergő emlékeit:

A zenekarnak két önnálló PeCsa koncertje volt, Te az 1988-ason játszottál.

Az 1986-os bulin a felállás a követlező volt:

Szentmártoni Gergely – ének, gitár, Pentz Csaba – gitár, vokál, Herke Péter – basszusgitár, Fábián Zsolt – dob, Szörényi Örs – dob, Szentmártoni Zsolt – ütőhangszerek, Stauróczky Balázs – billentyűs, Venczel Csaba – sax + Mayer Albert – ritmusgitár (ő nem biztos, hogy végül szerepelt) Ezt a felállást oszlattam fel éretlenül, indulatosan és rezignáltan egy Hajnal Gábor által szervezett, de elmaradt százhalombattai koncert helyszínén, ahova egy zsuk hátuljában utaztunk le egy kis hangcuccal egyetemben, fűtés nélkül, baromi hidegben.

Az 1988-as bulin játszottak:

Szenmártoni Gergely – ének, gitár, Németh Gábor – bass gitár, vokál, Szentmártoni Zsolt – dob, Edelényi Zsolt – billentyűk, Káptalan András – gitár, ? Móni – vokál, plusz két számban Venczel Csaba – sax (baromi hamisan)

Zsolti az unokatestvérem, apám öccsének az fia. Jóban vagyunk, zenélgetünk is.

A bulin kb. 850-en voltak, de mivel itt nem teljesen saját vállalkozásban szerveztük, hanem a PeCsával együttműködésben (ezért volt még néhány zenekar a műsorban, az Árkádok nevűre emlékszem is), így a veszteségünk is sokkal kisebb volt…

A zenekar miatt kezdtem el újból zongorázni. Ezért költöttem minden szülői kérés ellenére egy Yamaha DX9-es szintetizátorra a nagyapám kevéske örökségét. Persze ez később jól jön majd az első lakásomhoz is.

Megtudhattam, ilyen ára van bekerülni a Poptarisznyába, vagy fellépni különböző helyeken. nemcsak forintban, hanem egyéb elkötelezettségekben is.

Az együttes tagjaival sok időt töltöttünk együtt: sok zenét hallgattunk, próbáltunk. A legfontosabb zeneszerzőnk és szövegírónk: Szentmártoni Gergely volt. Egy időben hétvégi telünkön próbáltunk, máskor meg egy másik tagunk házában.

A mai napig megmaradtak kedvenc számaim a Dire Straits-től, Yes-től.

A Petőfi Csarnokban tartott koncertünkre személyesen ragasztottuk ki a plakátokat. Még igazoltattak is a rendőrök, éppen a Váci utcai CIB székház építése miatt felhúzott deszkafalra tettük a plakátot. A sors úgy alakította, hogy 3 év múlva éppen ezen a helyen fogok dolgozni a belváros közepében.

A koncertre nem jöttek el sokan. Legfőképp a barátaink, osztálytársaink. Ha néhányszor lejátszották volna a rádióban, akkor talán ismertebbek lettünk volna. De a rádióba bekerülni több pénz volt, mint bármilyen koncert.
A megkaphatnád című dal akkordjai, sorrendje nagyon csúnyán lejegyzetelve a füzetembe.
Pénzügyileg ráfizetéses volt a koncert. Mi dobtuk össze a pénzt. Ki emlékszik, már hogyan gyűjtöttük össze 17 évesen. De szép volt, és nem sok hiányzott ahhoz, hogy érettségi után Kanadában kezdjünk karriert együttesként.

Még egy utolsó emléket megörökítek kidobás előtt: az irkafirkára hasonlító kottám az egyik dalhoz:

Mentés