Lánchídi csata

Békés felvonulók vonulnak el a Roosevelt téren 1986 március 15-én.

Találtam egy bejegyzést, amely régi emlékeket elevenít fel:
Lánchídi csata és a szolidaritás (1986)

Érettségim előtti évben én is részese voltam ennek a csatának. Az iskola igazgatójától kaptam vissza a személyi igazolványomat. A barátommal, osztálytársammal együtt mentünk be. Fejmosást kaptunk és úgy alakította a szót, hogy meg kelljen köszönjük, hogy nem rúgott ki az iskolából. Persze szerintem az ország egyik legrosszabb iskolájába voltam amúgy is.

Ennek oka, hogy az általános iskola 8. osztályában azt írtam le az 1956-ról szóló dolgozatban, amit a szüleimtől hallottam, nem pedig azt amit a történelemtanárunk tanított. Büszke voltam rá, hogy én igenis tudom az igazságot. Valószínű ennek következménye, hogy az amúgy elég jó tanulmányi átlagomat néhány hónap alatt egy jeggyel elrontották, így a gimnáziumok szóba sem jöhettek továbbtanuláshoz.

És 1986-ban már voltak barátaim és volt magyar zászlónk is. A gumibotokból nem kaptunk, de az is nagyon durva volt, ahogy bekerítettek bennünket a Lánchídon.

Most felnőtt fejjel ugyanazt érzem, mint akkor: az igazság most sem az, amit az iskolában tanítanak. Most másképp butítják a gyerekeinket mint akkor, de ugyanúgy butítanak. Most ugyanúgy vannak esélytelen vesztesek és nyertesek, ahogy a diktatúrában voltak, csak mások.

Jó dolog ez a demokrácia, de Magyarországon valahogy nem annyira üzemképes. A szappanoperákba és közé elrejtett üzenetek kikapcsolják az emberek józan eszét felelősségérzetét. Ennek következtében valójában az éppen aktuális rezsim bábuivá lesznek.

Mégis, most legalább van esélyünk egy vér nélküli forradalomra. Legalábbis nagyon jó ebben hinni.

Szintén Péter blogján találtam meg az 1988-ban megfogalmazott 12 pontot. Ha optimisták vagyunk (akik a satjot vesszük észre az ementáliban és nem a lyukakat), akkor elmondhatjuk: néhány megvalósult. Ha pesszimisták: van még miért harcolni.

Mit kívánunk?

  1. Tényleges sajtó-, szólás, lelkiismereti, oktatási és társulási, szervezkedési szabadságot!
  2. Népképviseleti demokráciát a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom minden szintjén!
  3. Tárgyalásokat a szovjet katonai alakulatok kivonásának feltételeiről és határidejéről – a Szovjetunió jogos önvédelmi érdekeinek figyelembevételével!
  4. Emberi és nemzetiségi jogokat a határainkon túl élő magyaroknak!
  5. Baráti együttműködést Közép-Kelet-Európa népeivel egy későbbi föderáció reményében!
  6. Magyarország társadalmi, gazdasági és kulturális bekapcsolódását az európai népek közösségébe!
  7. Egyenlő és stabil működési feltételeket a magán-, a szövetkezeti és az állami vállalkozásoknak!
  8. A hatalomtól független, demokratikusan működő szakszervezetet, paraszti, kisiparos, kisvállalkozó és kiskereskedő érdekvédelmi szervezeteket, művészeti és tudományos szövetségeket!
  9. Emberhez méltó létfeltételeket, államilag garantált létminimumot az elszegényedett rétegeknek!
  10. Intézményes és társadalmi fellépést a nemzeti, faji és felekezeti gyűlölködés megnyilvánulásaival szemben!
  11. Alternatív szolgálat bevezetését a kötelező fegyveres katonai szolgálat helyett, a bebörtönzött katonai szolgálatmegtagadók szabadon bocsátását!
  12. Állami környezetvédelmi program demokratikus megvitatását, az autonóm környezetvédő tevékenység előtt akadályok elhárítását!

Március idusa, avagy sallerek, kokik, kokárdák

kép forrása: HVG.