Jó érzés, mert úgy tűnik, mintha elolvasták volna a tavalyi bejegyzésemet a Fölszállott a páváról, és megfogadták volna, amit írtam. Pedgi tudom, hogy nem így volt. Ezért írok ismét.

Már a középdöntőben sem szavaztak és sokszor hangsúlyozták, hogy ez nem verseny, ezzel csökkentették a azt a rossz üzenetet, amit tavaly kifogásoltam. A népi kultúra nem verseny.

Ráadásul a fiam is részt vett benne. Én nem bánnám, ha az elődöntőben sem szavaznának, és a zsűri megtisztelné a tanárokat, hogy néhány percben személyesen is elmondhassák a véleményüket. Ez segített volna a konfliktus csökkenteni, ugyanis a szennaiak produkciójáról téves információkkal bírtak.

Medveczky Balázs büszke lehet magára, a csapatára és minden résztvevőre, mert igazán sokat tettek a műsorért. Profin megszervezték. A tévében elmondta, hogy értéket szeretnének teremteni hazai licence-ből. Ez sikerült is.

A szakemberek nyilván ismerik a kutatásokat, statisztikákat, és tudják, több nézőt vesztenének ha néhány másodpercig nem mozogna az egyik kamera. Én nem egy embert ismerek, akiket érdekelt volna, de éppen a folyamatos kamera- és háttérképmozgás miatt nem nézték.  Egy perc nyugvópont nem volt a két órás műsor alatt. Különösen a területi válogatókat bemutató filmnél idegesített engem is. Ha zenéhez hasonlítom, akkor olyan zene volt ez, ahol egy órán keresztül nem volt egyetlen egy nyugvópont sem.

A Páva műsora közben ezt mondtam a feleségemnek: ha ilyen jó műsorok vannak a tévében, akár vehetnénk is egyet. Gyorsan be kellett látnom azonban a tévedésemet. A Fölszállott a páva után még meredtünk a monitorra, és néhány másodpercen belül egy égő ember ugrott ki az emeletről halálüvöltéssel. A kisgyerekeim erről beszéltek még napokkal utána is, és nekem is életre szóló élmény marad.

Kiderült ám, hogy a Fölszállott a pávát nem a Duna tévé és a Hagyományok háza találta fel, hanem egy régi magyar közszolgálati műsor felelevenítése. Így sajnos nem igaz, hogy Berecz István az első páva győztese.

Nagyon remélem, hogy nem teszik félre ezt a műsort, hanem átalakítva jövő év utolsó hónapjait is beragyogja. Szeretném, ha a mostaninál is jobban elhitessék az emberekkel: a népi hagyomány nemcsak az átlagon felüli tehetségek, a népi hagyomány iránt túlzó mértékben elkötelezett gyerekek és legfőképp szülők és pedagógusok ügye. Félretehetnék azt a hamis narratívát, hogy kizárólag különleges, elkötelezett és extra tehetséges gyerekekről van csak szó.

Nagyon káros, ha elhiszik, hogy a fellépők különlegesek. Nem. A fellépők többsége átlagos gyerek. Igaz, hogy sokat gyakorolnak, de ők is szeretnek játszani, elmennek kirándulni, fociznak, csocsóznak, társasjátékoznak. Jobban ki kell hangsúlyozni Sebő Ferenc gondolatait: nem az a lényeg, ki a győztes, hanem hogy életvitelünkben minél jobban felfedezzük és visszatérjünk a több évszázados népi hagyományban lévő gyökereinkhez.