Az édesapámnak 11 éves koráig az Országházban volt az otthona. A VIII. lépcsőház, a delegációs folyosó és terem alatt. Eljutott hozzám néhány fénykép a kupoláról, és eszembe jutott, hogy a 9 éves apukám járt ott. Így ír erről az emlékéről.

A Kupola csúcsán lévő kis erkély nagyon izgatta a fantáziánkat, hiszen onnan csodálatos körkilátás lehet, valóban az is volt. Arról azonban senki nem tudott, hogy oda is felmentünk Miklóssal. A kettős kupola több bombát kapott és a csúcsához vezető vas csigalépcső több helyen megsérült, de járható volt. Óvatosan mentünk fel és valóban csodálatos volt a kilátás, az erkély is megsérült, így a fal mellől néztük és nem mentünk körbe. Lefelé rosszabb volt jönni. Nagyon elevenen él bennem ez a „kirándulás”. Szerencsénk volt, valahol vigyáztak ránk! Édesapáéknak csak évek múlva meséltük el.

Pollák László fényképeiről eszembe jutott, hogy apukámnak is valami hasonló élménye lehetett. Laci megengedte, hogy megosszam a fényképeit.

Egy másik fénykép, amiről édesapám emléke jut eszembe, Munkácsy Mihály Honfoglalás freskója.

Erről ezt írta:

A Miniszterelnöki fogadó Munkácsy Mihály „Honfoglalás” című freskójával. Ezt is Édesapa ötlete mentette meg. Fehér bácsi az asztalosokkal egy kiszámított átmérőjűfa hengert készített és erre tekerték fel a képet, amit a pincében befalaztak. Így maradt meg épségben az ostrom és a szovjet laktanya napjai alatt.(erről egy kis amatőr képünk is volt, magasabb volt a henger a festménnyel, mint mi).

Hát igen, a henger magasabb volt nála, de leírása szerint a freskót a 4 és fél méteres hengerre feltekerték, míg az alábbi képen a 13 és fél méteres részével lett belehelyezve a hengerbe. Amikor visszaszállították az Országházba, készült egy fénykép, amit a Magyar Nemzetben találtam.

 

Pollák László fényképei az országház kupolájából