A fiam elmesélte, hogy az iskolájában a káromkodás, a randa beszéd nemcsak az iskolatársaitól, hanem a pedagógusok szájából is elő szokott jönni. Az hetente fordul elő velünk, hogy beszólnak nekem, vagy átkozódó szavakkal mesélnek el egy történetet, ráadásul a kisgyermekeim jelenlétében. Bocsáss meg nekik Istenünk, mert nem tudják, mit tesznek.
Gyökössy Endre a gyilkos szavakról
Egyszer a tornatanárunk az öltözőben beleszaladt. Ráüvöltött: – Mit lábatlankodsz itt, te töpörtyű! Félrelökte, s berohant a zsivajgó kosárlabdázók közé. Lajos elesett.
Tornacipőmet vetettem le és Lajosra néztem. Tétován felállt. Felment az osztályba. Mire felértem, a helyén ült. Egyedül, mozdulatlanul. Maga elé nézett. Háromszögletű arca krétafehéren világított. Felé nyújtottam a szendvicsemet: – Szalámis, szereted? – Nem. Maga elé meredt. Tudtam, hogy szereti. Ritkán hozott tízórait. Özvegy édesanyja nevelte valami betegsegélyből.
Az érettségin mellettem ült. Amikor látta, hogy kínlódom az egyenlet felállításával, keskeny cédulán – egy óvatlan pillanatban – elibém tolta a kiindulási képletet. Sosem tudtam megköszönni. Az érettségi bankettre egyedül ő nem jött el. Geológus lett. Az újságban olvastam a nevét, amikor kitüntették. Egyszer levelet kaptam az édesanyjától: kérte, keressem fel. Lajos meghalt. Még harminc éves sem volt. Rohantam.
– Íróasztalán egy magának címzett borítékot találtam. De levél nem volt benne – mondta a madárcsontú kis öregasszony. Lajos a Normafánál felakasztotta magát. Zsebében ezt a cédulát találták. Ideadta; csak ennyi állt rajta: Minek éljen egy töpörtyű? Ránéztem, ő pedig énrám.
– Azért kértem, hogy keressem fel – szólalt meg újra- hátha érti ezt a cédulát.
Mit mondhattam volna? Hogy vannak lassan ölő mondatok? Hallgattam. Aztán megcsókoltam Lajos anyját és eljöttem. Amikor a gimnázium előtt zörgött el a villamos, bőgtem. Azóta sem szeretek arra járni…
[1]
Biblia a gyilkos szavakról
- Hallottátok a régieknek szóló parancsot: ne ölj! Aki öl állítsák a törvényszék elé. Én pedig azt mondom nektek: már azt is állítsák törvényszék elé, aki haragot tart. Aki felebarátját butának mondja, állítsák a nagytanács elé. Aki pedig istentelennek mondja, jusson a gyehenna tüzére. (Mt 5,21-22)
- „minden fölösleges szóért számot adnak majd… mert szavaid alapján igazulsz meg, és szavaid alapján vonsz magadra ítéletet” (Mt 12,36)
- „Csíkot hagy a bőrön az ostor csapása, a nyelv csapása csontokat tör össze” (Sir 28,17).
- „Mint aki őrülten tesz-vesz és lövöldöz nyilakkal, amelyek gyújtanak és ölnek, így tesz, aki össze-vissza beszél, s utána azt mondja: tréfa volt” (Péld 26,18).
- „A nyelv száműzetésbe kerget, romhalmazzá tett erős városokat”; és: „többen haltak meg tőle, mint a kardtól” (Sir 28,14. 18).
- „A nyelv hatalmában van élet és halál” (Péld 19,21)
- „Az ember értékét a beszéde szabja meg. Ne magasztalj senkit, mielőtt nem beszélt, mert ez az embernek a legjobb próbája” (Sir 22,27).
- „a jókor mondott szó olyan, mint az aranyalmák ezüsttányérokon” (Péld 24,26; 25,11).
[1] Gyökössy, E., Mai példázatok (Budapest 1988) 87-88.
További forrás: Székely János: Az Újszövetség teológiája, Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat Budapest, 2003
