Idézet Horváth Nikoletta: Kutyaszív szeretet című könyvéből a 74. oldalról.
Nikoletta látássérült és blogot ír az életéről Lili nevű vakvezető kutyájáról..

Föld, mit épp víz ért,
Sár, ami nekem térdig ér,
Hűsítő, kellemes szagos és koszos,
Minden, ami egy labradornak fontos.
Ha rámragad a sáros áldás,
A híd alatt vár a szállás.
Gazdim homloka ráncba szalad,
Ahogy megérzi, testemen a sár dagad.
Feketén a hófehér, mondja a nóta ,
S labradorszívem ezt dalolja! Pfü!

A labrador és sár egy elem. A labrador és a víz egy és ugyanaz. Lili és a sáros víz maga a kánaán!

Amit lekapargat rólatok ez a lelki optikus, azt bátran sózzátok rám. A sárdobálás is jó móka! Minden, amiben hasig megmártózhatok, minden, ami nagyon koszos, nagyon fekete, nagyon földes, nagyon ragadós, az jöhet!

Csak a Gazdi meg ne tudja… Úgyis észreveszi…De inkább utóbb,  mint előbb!