Mindig piacon vásároltam. A fény utcai piac mellett nőttem fel. Több kisbolt is közel volt hozzánk. Ezekről a helyekről minden élelmiszert be lehetett szerezni. Akkoriban még nem is volt más lehetőség, legfeljebb néhány távoli nagyobb közért.

Fény utcai piac

Középiskolába menet, majd később munkába menet mindig elmentem a piac mellett, vásároltam otthonra, és egyúttal vettem magamnak egy lángost. Mikor megláttak, már tudták, hogy jó pirosra sülve, ablakosan szeretem. A zöldségesek is ismertek. Néha álmodtam róla.

Aztán a nyolcvanas évek vége felé elindultak a külföldi boltok. Az egyik első: a Julius Meinl névre hallgatott és miután másnapos péksüteményt árultak ott, be sem tettem a lábamat.

Aztán elköltöztem, és nem volt a közelben piac. Beindultak a diszkont áruházak: Alfa, Interfruct. Ezekkel meg lehetett oldani, hogy tartós élelmiszereket ott vásároljak. Friss zöldség és gyümölcs a helyi zöldségestől érkezett. Tulajdonképpen szerettem ezt a módit, bár sokszor éjszaka vásároltunk, mert akkor kevesen voltak.

Sok helyen laktam, és a piac mindig messze volt. Elfelejtettem, leszoktam róla, mint ahogy a friss gyümölcsről és zöldségről is. Az újonnan nyílt multikban nem voltak jók a zöldségek és gyümölcsök, egyre inkább csomagoltak voltak és elég különböző minőségűek. Amikor megnyílt a francia Auchan, visszanyertem a kedvem a zöldségekhez, de nem sokáig tartott ez az időszak.

Kaposvári piac

Közben lebontották a Fény utcai piacot és új épült helyette. Messziről elvándoroltam oda, hogy kipróbáljam és megnézzem. Nagyon nem tetszett. Később mikor újjáépítették a Kaposvári piacot, rájöttem, hogy a fény utcai piac még újjáépítve is nagyon jó piac.

Pedig Kaposváron ismét a piac mellett lakhatom, és ez felidézi bennem a gyermekkorom emlékeit. Amikor egy hétfői nap először mentem oda, zárva volt. Hétfőn mentem, mert a hétvége után szoktam bevásárolni. Aztán megtanultam a nyitva tartását és rendszeresen jártam. Egy szűk helyen volt sok eladó és sok vevő. De milyen finomakat lehetett vásárolni. Ha az ember kiment a keleti oldalon, hosszú sorokban voltak kis asztalok, ahova az emberek jöttek, hogy eladják a 20 tojásukat, két kiló cseresznyéjüket. Szennából, Kisbajomból és sok más helyről felszálltak a buszra, hogy kis extra jövedelmet keressenek, és talán szerették is a piacot.

Aztán jött a fenntartó önkormányzat embere és olyan piacot varázsolt a helyére, ami ezt szinte teljesen megszüntette. Az új piac varázsa valami egészen egyedi. Ha autóval jövünk, beállhatunk a sötét, világítás nélküli szűk garázsba, kereshetünk egy működő liftet, kivárhatjuk, amíg megérkezik, majd felmegyünk az emeletre. Aki nem szereti a piacot, már ettől átszokik a tágas és világos Tescóba, ami csak egy kilométerre van innét.

Az új piacról kiűzték a vidékről bejárókat, mint Jézus a kufárokat, csak kicsit másképp történt. Akik ott vannak, már strapabíró és edzett népség. Bírják a rendszeres hatósági papírellenőrzést, a piac vezetésének az érdektelenségét, a hideget. Lehajtják a fejüket az ívelt fagerendák védelmében, és megállnak az ajtó előtt, hogy nyugodtan kinyílhasson a saját tempójában.

Szépen apad el a piac közönsége. Kevesen vagyunk, akik sötétben elbotorkálunk a fizetőautomatához, miközben vásárlás közben gondosan ügyeltünk arra, hogy összegyűjtsünk elég aprót az 50 forintos kivételével. Volt, hogy jégpálya volt a garázsban vagy hatalmas tó.

A garázsban azok állnak, akik jól manővereznek a kocsival, és távozáskor elég sportosak, hogy kiszálljanak az automatába betenni a parkolójegyet, mert közvetlenül mellé állni nem nagyon lehet. De ott az utca, azoknak, akik ezt nem vállalják. Ott ugyan saccolni kell a parkolási időt és szinte mindig többet fizetni, mint amennyit parkolunk, de ez még mindig elegánsabb megoldás, mint a parkolóból kihajtani.

Persze én szeretem ezt a piacot de kifogásom van az ellen, hogy a kaposváriak külföldi tulajdonú cégeknél vásároljanak és a pénzükkel a már amúgy is gazdagok vagyonát növéljéktovább. Nem helyes a fenntartó viselkedése, hogy nem védik meg a magyar kistermelőket és kiskereskedőket. Ezzel a piaccal azért az ország éléstárának nevezni magunkat nem éppen hiteles.

Amikor vendégeink jönnek, vagy ajándékot viszünk a kaposvári piacról, elámulnak, hogy hol vettük ezt a finom almát, édes narancsot, szép húst? Ilyenkor eláruljuk, és nem egy ismerősünk ment már el a piacra ezek után. A kitartás azért nem könnyű, mert komoly nehézségekkel kell megküzdenie annak, aki autóval érkezik ide.

Visszatérve a piaci kalandokhoz. A fenntartók szándékosan sem készíthettek volna menőbb téli kalandpályát a nyugdíjasoknak: Bevásárlókocsival még senkit nem láttam próbálkozni, pedig nagyon izgalmas lehet: Lemenni, megkeresni az őrt, aztán keresni egyet a három lift közül, ami működik.

Ha nincs bevásárlókocsi, akkor marad az ősi megoldás: a szatyor vagy kosár. Persze a szatyrokat le kell tenni a sárba, mert a mázsás ajtót vagy a kocsi ajtaját két kézzel kell kinyitni a gyengébb embereknek. Átfagyott kézzel kifizetni a parkolójegyet, a sötét parkolóházban tapintás útján kikeresni a megfelelő pénzérméket. Ezt hívjuk divatos retronak?

Mindennek ellenére szeretem a piacot, és hálás is lehetnék, hogy 7 év alatt egy zsúfolt vásárteret olyan hellyé alakítottak át, ahol már csak szállingóznak a vevők, és ahol igazi edzés a vásárlás. A légkör családias lett, hiszen az a pár ezer vásárló, aki még rendszeresen ide jár, azok ismerik egymást.

(Igaz, némely alkalomkor például halottak napja vagy húsvét előtt azok is sokan vannak, akik évente csak néhányszor járnak erre. Az emberekben valahogy benne van, hogy karácsonykor az éjféli misére, húsvét előtt a piacra kell menni.)

Nekem a piac mégis azt jelenti, hogy egy kicsit sorban is kell állni, mert a legjobb és legfrissebb és legolcsóbb termékek elfogynak, és aztán meg kell keresni a második legjobb és legfrissebb és legolcsóbb terméket, ami ugyan még mindig jobb, mint ami a multiban általában fellelhető, de mégsem a legzamatosabb és legformásabb.

Azt is büszkén elmondhatom, hogy a gyermekeimet is megtanultam piacon vásárolni. Olyan helyen, ahol nem egyedül kell a polcok közötti több száz métert végiggyalogolni és végignézni, hanem ahol emberekkel lehet szóba állni, termékeket összehasonlítani. Olyan helyen tanultak meg vásárolni, ahol nem kell félni az eladóktól, de résen kell lenni, hogy felismerjék a jó árut, ahol kóstolót kaphatnak.

Olyan helyen, ahol az emberek saját maguk dolgoznak azért, hogy eladjanak nekünk. Korán kelnek, előkészítik nekünk. Ha kell fáznak, áznak, és fontos nekik, hogy legközelebb is hozzájuk jöjjünk vissza. Ha netán rossz árut kaptunk tőlük, még meg is mondhatjuk nekik, vagy átmehetünk másik árushoz.

Szeretem a piacot, és hálás vagyok érte, amely különös életképességről tett tanúbizonyságot, mert Kaposvár piacba fektetett pénze nem a piacosokhoz került. Az új épülettől az árusítás és vásárlás feltételei gyakorlatilag minden tekintetben rosszabbak lettek, különösen a külföldi tulajdonosok áruházáról de az árusok és a vevők mégsem fogytak el teljesen.

Kiegészítés 2018 tavaszán. Az ügyészségi székház építése miatt megszüntettek több tucat, a lehető legjobb helyen lévő parkolóhelyet. Ráadásul a folyamatosan járőröző közterületesek folyamatosan büntetik azokat, akik mégis ott parkolnak. A jóindulatú Kaposvár Most stábjának minden marketingje sem ér annyit, hogy legalább a vásárlók megmaradjanak. Csúcsidőszakban is szinte üres a piac. Pedig az élelmiszer minősége messze jobb, mint a multikban.