Hivatalos közleményem: 2018 virágvasárnapján a Facebook profilom — érdemei elismerése mellett — nyugdíjba vonult. Méltattam életemben eltöltött fontos szerepét a régi ismerősök felkutatásában és kapcsolatteremtésben, értékes tartalmak megosztásában, ötletek szerzésében.

Már egy éve készül a nyugdíjba: heti negyed órát kapott már csak az életemből, és a Facebook kifejezte ezzel kapcsolatos elégedetlenségét: egyre több reklámot kaptam, a megosztásaimat egyre kevesebb emberhez juttatta el, az általam használt funkciók egyre bonyolultabban működtek, és egyre többször szolgált valami kéretlen és rossz meglepetéssel.

Korai nyugdíjazásának legfőbb oka a túlzott elvárásai. Egyre többször akarta irányítani az én döntéseimet, érdeklődésemet úgy, hogy mindig csak saját érdekeit tartotta szem előtt. A web mindenkié, nemcsak a facebookozóké. Egyre több ember elhiszi, hogy ami nincs rajta a Facebookon, az nem is létezik.

Sajnáltam minden tartalmat, amit Facebookon megosztottam. Míg az interneten megosztott tartalmak évtizedekig visszakereshetők, addig a Facebookon megosztott tartalmak néhány napig élnek, aztán a felhasználók számára elvésznek. Pedig minden Facebookon megosztott posztot eltárolnak, és ennek a sorsa már nem a mi kezünkben van. Talán visszaélnek vele, talán nem.

A Facebook megsértődött. Erre abból következtettem, nem tájékoztatott arról, hogy mi lesz a sorsa felfüggesztett a fiókommal. Akit szeretnek, annak megkérdezik a szándékait. Mit szeretnél az eddigi profiloddal kedves volt felhasználóm: Törölni akarod? Meg akarod kapni a tartalmát? Tároljam még neked? Ehelyett bezárta kapuit, és megfenyegetett, ha ismét be merek lépni, a profilomat rehabilitálni fogja.

Nagy dolog, hogy a Facebook tőzsdei bevezetése óta a befektetőit jelentősen gazdagította. Minden egyes befektetett forint egy év alatt nagyjából megduplázódik, ami nagyon jó hozam nulla munkáért. Ez persze — s ezt közgazdászként tudom — a pénz kockázati értéke, de csak azokat gazdagította , akinek már amúgy is volt pénze.

A Facebook érdemei mellett sajnos szükséges megemlíteni az egyik nagy gazemberségét. Ez pedig a felnövekvő generáció iránti közömbössége. Miközben a világ egyik legértékesebb vállalata pénzben kifejezve — merthogy 300 000 000 000 000 forint (ejtsd: 300 trillió forint) értékűre becsülik, addig egyetlen fillért sem költött arra, hogy a gyerekek ellenőrzött tartalmakat kapjanak. A gyerekek számára bevezetett Messenger Kid is csak saját befektetőinek az érdekeit tartja szem előtt. Arról már nem is beszélve, hogy a Facebook minden más közhasznú projekttől is elzárkózik.

Persze a szülők tájékozatlansága és meggondolatlansága is szükséges ahhoz, hogy a Facebook hálójába kerüljenek a kisgyerekek. Mert sokszor a felnőttek regisztrálják gyerekeiket hamis adatokkal, vagy biztosítják a számítógépet a hazug adatokkal történő regisztrációhoz. Azonban a korhatár olyan alacsony, hogy a kamaszok már saját igaz adataikkal regisztrálhatnak, és ugyanazokat a jogokat és tartalmakat kapják, mint a felnőttek.

Facebook klassz dolognak indult, de ma már nem az. Az internet kincsestára mindent lehetővé tenne, amit a Facebook tud. Csak ezt elfelejtettük. Sokan még azon is csodálkoznak, hogy azt mondom: a Facebook nem az internet. Mert a Facebook valóban nem az internet, hanem a 300 trillió forint értékű magánvállalat által írt program, amibe felelőtlenül beleengedjük gyerekeinket, beletesszük magánéletünk kincseit.