Semmi kétségem nincs afelől, hogy Magyarországot ismét megsegíti Jézus, mégpedig azáltal, hogy bátor, hitvalló papokat kérünk Istentől. Csak a lélekben megújult, cölibátust vállaló papság és szerzetesség képes arra, hogy a magyar emberekbe hitet, reményt öntsön.

Most olvastam Szent II. János Pál pápa könyvét. Néhány gondolat ebből:
1956 október után például jelentősen megugrott azok száma, akik felvételüket kérték a szemináriumba, és ugyanez történt tíz évvel később a lengyel kereszténység milleniumának évében. Talán törvényszerű, hogy a nagy események után megnő a hivatások száma.
Tarnów és a közeli Przemyśl azon egyházmegyék közé tartoznak, amelyekben a világon a legnagyobb a papi hivatások aránya. Jerzy Ablewitz érsek, a tarnówi egyházmegye ordináriusa jó barátom volt. przemyślből jött, vagyis Szent Józef Pelczar lelki örökségével. Ők nagyon sokat követelő pásztorok voltak, mindenekelőtt önmagukkal, aztán papjaikkal és szeminaristákkal szemben. Azt gondolom abban rejlik a nagyszámú papi hivatás titka az egyházmegyék területén. A magas és igényes ideálok vonzzák a fiatalokat.

Sokan a cölibátus eltörlésében látják jövőt. Nincs kétségem afelől, hogy ez tévedés. A Szent pápa VI. Pál Sacerdotalis caelibatus enciklikáját foglalja össze az alábbi módon:

Mindenekelőtt van egy krisztológiai magyarázat: Az Atya és az emberi nem között megtett közvetítőként Krisztus nőtlen maradt, hogy teljességgel Isten és az emberek szolgálatának szentelje magát.Akinek az a sorsa, hogy részesülhet Krisztus méltóságában és küldetésében, az arra is meghívást kapott, hogy ezt a teljes önátadást is ossza vele.

Van aztán egy egyháztani érv is: Krisztus úgy szerette Egyházát, hogy teljes lényét fölajánlotta érte, hogy dicsőséges, szent és szeplőtelen jegyesére tegye. A cölibátus melletti döntéssel a kiválasztott szolga Krisztusnak ezt a szűzi szeretetét teszi magáévá az Egyház iránt, a lelki termékenység természetfölötti erejét merítve belőle.

Végezetül egy eszkatologikus érv: a halottak a feltámadás után, ahogy Jézus mondta, nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint isten angyalai a mennyben

Az én érvem pedig egyszerűen annyi, hogy ha valaki olyan döntést hozna, hogy a papok házasságot köthetnek, milyen nehéz helyzetbe állítanák azokat a már felszentelt papokat, akik még azt a papságot vállalták, amelyikhez hozzá tartozik a cölibátus.

Ami Ferenc pápát illeti, egyértelműen kijelentette, bár lehetőség lenne rá, nem áll a szándékában változtatni a papi nőtlenségen, nem fogja eltörölni a cölibátust. Amúgy mindig is voltak házas diakónusok, és talán hamarosan lesznek olyan kipbróbált fériak, akiknek jogosultságuk lesz arra is, amiket jelenleg csak pap végezhet.

A nők pappá szentelése pedig nem lehetséges, mert erre nincs joga még a pápának és a zsinatnak sem. Ezt csak azért írom, mert sok álhír kering erről is.