A következő idézet Farkasházy Tivadar 22 bolond a Rádiókabaréból című könyvéből származik. A mű a szerző kiadása, 1987, és a kaposvári gyermekkönyvtárban akadtam rá böngészés közben. Szíven ütött, hogy minden érdektől mentesen, a témától elrugaszkodva a következőt írja a Kaposvári Csiky Gergely Színház társulatáról:

Számomra Kaposvár sem egyéb, mint az igényesség, a tehetségesség, a megszállottság gyülekezőhelye…A színházban ugyanolyan kisfiú vagyok, mint amikor először beléptem. Csak ülök és csodálkozom. Vagy dühöngök. Ez az összes kategóriám. ..és ma is arról álmodom, hogy egyszer egy kaposvári kabaré részese lehetek.

Emlékeztető: 1974-től 1978. április 1-ig Zsámbéki Gábor a színház igazgatója, Babarczy a főrendezője. Zsámbéki Gábor a 1970-es évek elején kezdte a színésznevelő, társulatépítő, egyre igényesebb műsort választó programja. Ekkor volt a Kaposvári Csiky Gergely Színház kiemelkedő a magyar színházi életben.

Bárcsak mai is így lenne! Egy másik idézet a könyvből:

Egy ízben abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy a hetvenhét éves Feleki Kamill-lal haknizhattam. Gondoltam, megkérdezem tőle, hogy miért utasít el évek óta minden pesti színházi felkérést. Feleki egy pillanatra felnézett a bádogvödörből, amelyben mosakodott:
– Azért fiacskám, mert a mai színészek felkészületlenek, állandóan rohannak és nem szeretik a színházat.
– Kamill bácsi szereti?
– Hát persze.
– Akkor miért nem színházban játszik?
– Nekem ez a színház.
Ez? Hiszen ez egy fűtetlen mozi! A közönségnek pedig, Boncz Géza szavaival élve, összesen 32 foga van!
– Nekem ez a színház.
És néhány perc múlva Kamill bácsi nevetett, ríkatott, énekelt, táncolt, mesélt, majd a legcsúnyább kisfiút az ölébe ültetve tíz percre széppé varázsolt mindenkit a teremben. Nem mondom a falu nevét, úgyse találnák a térképen.

(169. oldal)