Ezoterika a Parkerem

Egy tigris fekszik aléltan egy fiatalember ölében, mintha csak egy kiscica lenne.

Adjuk a történethez az örömhírt!

Szeretném, ha látnák a Popper Péter irgalmatlan történetét irgalmas történetté alakítva. Előtte azonban nézzünk egy legendát Assisi Szent Ferenc életéből. Hogyan működött abban a testvéri szeretet és az irgalom.

Még abban az időben, mikor szent Ferenc az első testvéreket kezdte maga köré gyűjteni s ezek társaságában Rivo Tortonál, Assisi közelében szállott meg, történt a következő eset. Egyik éjszaka, mikor a testvérek már valamennyien lepihentek, valaki éjféltájban elkezdett hangosan kiabálni: Meghalok! Meghalok! A testvérek ijedten riadtak föl álmukból és kábultságukban nem tudták mire vélni a dolgot.

Szent Ferenc azonnal fölkelt s így szólt: Keljetek föl testvéreim és gyújtsatok világot! A tűz fölszítása után első kérdése volt: „Melyikőtök kiáltotta, hogy meghal?” Az illető testvér rögtőn jelentkezett: Én voltam.. A szent pedig tovább kérdezte: De hát mi bajod van tulajdonképpen, testvér? Miért akarsz meghalni? Az éhség miatt – felelte ő.

Ennek hallatára a szent azonnal asztalt teríttetett, és hogy a testvér ne röstelljen egymagában enni, mint szeretettel teljes és gyöngéd tapintatú ember, maga is evéshez látott. Sőt parancsára a többi testvérek is mind valamennyien asztalhoz ültek.

Ez a testvér, de meg a többiek is valamennyien csak kevéssel előbb tértek az Úrhoz, s emiatt módfelett sanyargatták testöket. Ezért szent Ferenc az étkezés végeztével így kezdte őket oktatni: Drágalátos testvéreim, azt ajánlom nektek, hogy kiki vessen számot természetével. Hiszen könnyen lehetséges, hogy egyikőtök kevesebb étellel beéri, mint másikótok. Én tehát semmiképpen nem akarom, hogy akinek természete többet kíván, ahhoz legyen köteles igazodni, aki kevesebbel beéri. Ellenkezőleg azt kívánom, hogy mindenki legyen tisztában természetével s adja meg testének, amire szüksége van, hogy az zavartalanul tudjon szolgálni a léleknek. Mert nemcsak a sok evést kell kerülnünk, mint testünknek és lelkünknek veszedelmét, hanem a túlzásba vitt böjtöt is. Annál inkább kerülnünk kell, mert Isten könyörülő szeretetet akar és nem áldozatot. Azután még hozzáfűzte: Amit pedig az imént tettem, drágalátos testvéreim, hogy tudniillik szeretetből együtt ettem ezen testvérünkkel, hogy ne röstelljen magánosan enni, azt inkább a helyzet kényszerűségétől és szeretettől ösztönöztetve tettem. Kijelentem azonban, hogy máskor nem fogok így tenni, mivel nem egészen szerzeteshez illő és nem is dicséretes dolog. Azt akarom tehát, és ezennel meg is parancsolom mindnyájatoknak, hogy szegénységünkhöz képest illő módon gondoskodjatok testetekről.

Szent Ferenc története arra indított, hogy Popper Péter történetének másik befejezést adjak:

Indiában jó darabig egy jóga ashramban éltem. Ott mellém adtak egy fiatal jógit, aki segített engem a számomra idegen körülmények között. Ez a fiatal ember egy szerzetes volt, egy jóga brahmacsári. Én akkoriban nagyon erős dohányos voltam, de a jóga ashramban, jógatelepen nem lehetett cigizni. Úgyhogy mindig kisétáltam az ashram szélére, és ott gyújtottam rá.

A fiatal brahmacsári jött velem, rágyújtott. Én nagyon csodálkoztam rajta, hiszen tudtam, hogy a brahmacsárik nem dohányoznak. Meg is kérdeztem tőle, hogyan lehet, hogy ő, brahmacsári és mégis cigarettázik. Azt mondta, hogy szerette volna, ha nem egyedül cigarettáznék. Tudja, hogy mindenkinek van a természetében olyan, ami nem a tökéletesedést segíti: Isten azonban helyettünk volt tökéletes. Ő csak azt mondta: Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket.

Megkérdeztem tőle: neki is vannak ilyen élvezetei? Erre a kérdésre hosszan válaszolt. Először elmesélte, hogy sokáig egyáltalán nem akarta magát megtartóztatni, úgy érezte, neki jár minden élvezet. Azonban egyre inkább kiüresedett, míg egy nap arra ébredt, hogy nem mehet így tovább. Elkezdett segítséget keresni. Bement különböző templomokba: buddhistába, Krisnába, Káli templomba, végül eljutott egy keresztény templomba is. A szentély felett ki volt írva: Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket.. Ottmaradt, és hamarosan mise kezdődött. Mise után elkezdett járni a katekumenátusba. Több évig tartott, míg végül a legtöbb élvezetet már egyáltalán nem kívánta. Azt mondta, hogy nagyon nehéz volt az élvezetekről leszokni, de most már elég erőt adott neki Isten, hogy ellen tudjon állni.

Olyan kedvesen beszélt, hogy el is felejtettem rágyújtani. Megéreztem azt az együttérzést, amellyel irántam volt. Vagy talán Isten szeretetét?

Összefoglalás

Mai fejemmel már értem, miért ragadtam bent oly sokáig az ezoterikában. Akkor még nem hallottam az örömhírről, és kerestem a boldogságomat. Sok könyvet vásároltam, sok tanfolyamot elvégeztem ezért, és aztán egyre többet és többet. Miután az agykontroll tanfolyamot elvégeztem, úgy éreztem, hogy még ezt meg kell vennem, még ezt meg kell tanulnom. Amikor homeopátiás és akupunktúrás kezelésre jártam, akkor újabb járulékos költségek mellett a terápia megjósolhatatlan hosszával kellett együttélnem. A jóga aztán már tényleg a hab volt a tortán: életen túlnyúló programot hirdetett: a megvilágosodást és a karmáim befejeződését. Ennek eléréséhez pedig egyre több idő, egyre több tanulás és egyre több beavatás szükségeltetett.

Mégsem a folyamatos ráfordításaim zavartak a legjobban, hanem az, hogy az ezoterika arra ösztönzött, hogy a józan eszemet tegyem félre. Higgyek a legkülönbözőbb babonákban, misztikus jelekben, értelmetlen mantrákban: a tudományos kutatás szerint abszolút hatástalan homeopátiában, a józan ésszel ellentétes asztrológiában, az agykontrollosok vagy reikisek titkos módszereiben. Emlékszem, mennyire elgondolkoztatott egy cikk arról, hogy sok embernek ugyanazt a horoszkópot mutatták meg, és néhány kivétellel mindenki azt mondta, hogy ez az ő horoszkópja.

Az ezoterika olyan volt az életemben, mint Pi életében Richard Parker, a tigris: emberevő, de együtt kell élnem vele; Megszelidíthető, de nem ez csak kényszermegoldás. A legfontosabb pedig az, hogy megtanít küzdenem a túlélésért. Az életünk azonban nem a túlélésről szól.

Ahogy Pi is bízott abban, hogy egyszer kiköt a szárazföldön, és az élete végre szabad lesz, úgy én is hittem az igazságos Istenben, aki engem ugyanúgy szeret, mint minden más embert. Pi úgy fogalmaz, hogy a tigrissel való küzdelem adott neki elég erőt ahhoz hogy küzdjön az életéért, amíg ki nem köt; Az ezoterikával való küzdelmem adott elég erőt nekem ahhoz, hogy szabad legyen. Istent nem kell megszelidíteni, csak hagyni magunkat szeretni, mert az ő szemében drágakincs vagyok ugyanúgy, mint ahogy a kedves olvasóm is az.

Olvasóim ajánlják:

  • EgypercesekRövid írások, amelyek valahogy kipattantak a fejemből.
  • Egy szürke öltönyös férfi a felolvasóasztalnál áll és beszél egy gyöngyörű templomb szentélyében. VonzásbanA kaposvári egyházmegyei zsinat szentmiséje előtt elhangzott tanúságtételem. Arra kértek fel, hogy beszéljek röviden arról, mi vonzott az egyházba.
  • Egy tigris fekszik aléltan egy fiatalember ölében, mintha csak egy kiscica lenne. Ezoterika a ParkeremJóga, Popper Péter, Pi élete és Assisi Szent Ferenc együtt egy bejegyzésben, és végül minden érthető lesz.
  • A barnára-sötétbarnára sült kenyér megkenve vízzel. KenyérsütésMegkértek, hogy írjam le, hogyan készítem a kenyeret, amelyet általában nagyon szeretnek azok, akiknek jut belőle.
  • A zongora billentyűin egy hangya méretű ember ül. A zongorám történeteMi közöm van a zongorához? Miért van zongoránk? Miért nem adtam el? Mire használjuk? Ehhez hasonló kérdésekre is válaszolok. Mert ez a bejegyzés rólam és a zongorámról szól.
  • Egy anyuka két kisgyerekével tévét néznek együtt. Értékes filmek kisgyerekeknekNagyon sokat kerestem és még most is kutatom azokat a filmeket, amelyek valóban segítenek emberré válni a gyermekeimnek. Kevés listát és útmutatást találtam erre az interneten. Az enyéimet megosztom azokkal, akinek fontos, hogy a film necsak szórakoztasson, de segítsen a gyerekeknek irányt mutatni. Ebben a bejegyzésben a 4-8 éves korosztály számára írok filmeket.
  • Egy Szentírás drap borítóban Új és hatalmas!Egy élőszóban előadott tanúságtételem arról, mit tett velem a Katolikus Egyház tanítása, és mi köze van ennek Kafarnaumhoz és Jézushoz.
  • + gyerekugrál a trambulinban, csurom vizesek. A rózsa virágzik. Mit kívánok a gyerekeimnek?Az én válaszom nem az, hogy sikert, boldogságot és egészséget. Ennél sokkal egyszerűbb és sokkal többet érő kincset kívánok nekik.
  • Egy oltár a római katkombában. Itt miséztek az első keresztények. Katolikus maradokAnnyira hálás vagyok Istennek azért, mert katolikusnak tértem meg. Amikor 2003-ban bérmálkoztam megigértem, hogy soha nem fogom elhagyni a katolikus hitemet. Ezt az ígértemet ugyanolyan komolyan veszem, mint a házassági hűséget. Akkor még a megtérés miatt Isten iránt érzett szerelmem miatt tettem. Az évek alatt viszont az eszemmel is megértettem, miért olyan fontos számomra a ...
  • Egy meditáló ember kezeinek művészi ábrázolása, mély bordó, bűnbánatra utaló színnel. szabályos meditáló tartásban (hüvelyk és mutatóujj összeér). Szabadulás az ezoterikábólÉvekig tartott, míg kilábaltam az ezoterikából. Első áldozásom 16. évfordulóján szentségimádás közben fogalmaztam meg ezt a tanúságtételt arról, hogyan kaptam választ a szorongató kérdésre: az ezotériában vagy Jézusban higgyek?

Én ajánlom

  1. Ha először jársz itt: Csak az olvassa...
  2. Ha a hitem érdekel: Miért maradok katolikus?
  3. A házasság nem a vége, hanem kezdete valaminek
  4. A batyuvitéz nevem eredete