Vonzásban

Egy szürke öltönyös férfi a felolvasóasztalnál áll és beszél egy gyöngyörű templomb szentélyében.

Tisztelt Egyházmegyi Zsinat!

Felkértek, hogy mondjam el a Zsinat mottójához kapcsolódva: mi vonzott az Egyházba?

Edelényi Zsolt vagyok, 52 éves, akolitus. Gyermekként nem tanultam hittant, nem jártunk misére. A katolikusokról az a véleményem alakult ki, hogy arogánsak, mások felett ítélkeznek.

Egyszer szüleim elvittek Mariazellbe, és megmutatták Mindszenty bíboros folyton virágokkal borított síremlékét. Ennek hatására elolvastam az Emlékiratait. Szerettem volna olyan ember lenni, mint ő.

Többször mentem szentmisére. Megragadott a csend, a szertartás arányossága, szépsége, egyszerűsége.

33 éves koromban megsüketültem a bal fülemre. Ezt úgy értelmeztem, hogy valamit nem hallok meg. De mit nem?

Először érzem a vonzást

A Nógrád megyei Szécsényből minden május elsején elzarándokolnak a férfiak Mátraverebély-Szentkútra. A 35 kilométeres úton nem beszélgettünk, hanem csendben mentünk vagy énekeltünk vagy imádkoztunk. Voltak 15 évesek és 70 évesek is, néhányan mezítláb. Még nem is láttuk a következő falut, már meghúzták a harangot és hosszan zengették. A falusiak étellel-itallal vártak, és kinyitották a templomot nekünk.

Szentkúton sátorban aludtunk, és az ünnepi mise után visszagyalogoltunk Szécsénybe. Egy ilyen zarándokúton éreztem először, hogy szeretnék én is áldozni.

Lelkivezetőt kaptam

Első feleségem osztályfőnöke egy ferences szerzetes: András atya volt. Ő készített fel bennünket a házasságkötésre. Az utolsó alkalommal azt mondta: Ha bármiben segíteni tud, nyugodtan keressük meg. Aztán a feleségem elhagyott, és én éltem a lehetőséggel. Rendszeresen jártam hozzá, és ő lett a lelkivezetőm, aki végigkísérte a megtérésemet.

A mélyben

Az életem 33 éves koromban mélyponton volt. A válás csak az utolsó csepp volt a pohárban. Magányos voltam, függőségem volt, az egyik fülem állandóan sípolt, az ezoterika beszippantott és nagy vagyonnal rendelkeztem. A szuterénben sírtam, és képtelen voltam abbahagyni.

A barátaim felhívtak, hogy a mecsekben kerékpározva egy derűs, öregemberrel találkoztak. Ekkor ismerkedtem meg a 88 éves Vácz Jenő atyával, az életrendezés apostolával. Ismét május elseje volt. A lelkigyakorlaton a falu kis kápolnájában ünnepeltük Szent Józsefet, a munkást. Ott a szentmistén történt velem valami.

A lelkigyakorlat végén lapozgattam a Bibliát, és az alábbi mondatba akadtam:
Ha nem jöttem volna és nem tanítottam volna őket, nem volna bűnük, így azonban nincs mentségük bűneikre.

Ezzel elindultam egy másik úton, ami végül megváltoztatta a viszonyomat az élethez, Istenhez és a katolikusokhoz.

Elköteleződtem

Egy volt osztálytársam jelent meg az életemben, akivel elmentünk Medugorjébe. Ott már gyónni szerettem volna, de nem volt éppen magyar pap. Mikor visszatértem, elmentem András atyához, és elvittem magammal egy kispárnát. Azt kértem tőle, hogy engedje meg, hogy letérdeljek rá és gyónhassak. Megengedte.

Első áldozásomról senkit nem értesítettem. A napjának szeptember 12-ét: Mária neve napját választottam. Idén éppen ennek évfordulóját a pápai zárómisén ünnepeltem.
Bérmálásomkor a helynök azt kérdezte:
Ígérem-e, hogy mindig hű maradok a katolikus hithez?

Később tudam csak meg, hogy ez nem része a szertartásnak. Az igen szó, amit akkor mondtam életem legfontosabb elköteleződése lett.

Krisztus felvértezett

Miután megszerettem Krisztust, meg is akartam ismerni őt. András atyát megkérdeztem, érdemes-e az akkor induló Sapientia Főiskolára jelentkezni. Azt mondta, hogy nincs ennél jobb hely a tanulásra.
A főiskola 4 éven át tartó lelkigyakorlat volt. A megszerzett tudásom elmélyítette kapcsolatomat Krisztussal, alapot adott az önképzéshez, a hamis tanítók felismeréséhez, és ahhoz, hogy másoknak is tudjak beszélni a hitemről.

A finom szál

Egyik dícsőítésen húztam egy kis kártyát, amin Jean Vaniernek az alábbi idézete áll:
A hit és a remény kegyelmei ajándéka, mint finom szál Istennel köt össze bennünket.

Ezt a tárcámban őrzöm, és folyamatosan eszemben tartom. Semmilyen kockázatot nem akarok vállalni, nehogy elszakadjon ez a vékony szál.

Életemet, testemet, lelkemet Istennek adtam. Ő pedig rengeteget csiszolt rajtam 19 év alatt. Ezek közül hármat emelek ki:

Vagyon

Jézusra bíztam a vagyonomat is. Jó esélyem volt egy pénzintézeti menedzsmentbe kerülni. Azonban Krisztus szegény volt, én is az akartam lenni, ezért megszabadultam a vagyonomtól. Egyéni vállalkozóként web-akadálymentesítési szakértővé váltam, és így a fogyatékossággal élők érdekében tudok dolgozni.

Ezoterika

Az évek alatt az ezoterika észrevétlenül hálózott be. Egy szabadító szolgálat fél éven át imádkozott értem; ezoterikus könyveimet elégettem; abbahagytam a jógázást, agykontrolozást; az akupunktúrás és homeopátiás kezelést elutasítottam.

Család

Az egyházi bíróság érvénytelenítette az első házasságomat. A Szentlélek pedig összehozott engem és Nórit. Sose képzeltem volna, hogy létezik egy ennyire életrevaló, bátor, vidám és szép nő. Három gyermekünk született meg az ötből. Budapestről a szép és csendes Somogyba költöztünk, hogy felneveljük őket.

Vonzani másokat

Ámosz próféta ezt mondta:
Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az Úr igéjének hallgatására.
Rajtam kívül sokan járnak hasonló cipőben, mint én jártam. Ők még nem ismerték meg Jézus Krisztust.

Még Budakeszin éltünk, amikor a városmisszión meghallgattunk egy előadást az ALPHA kurzusról. Azonnal felismertem: ez alkalmas az Istenkereső emberek megszólítására.
Nulláról kezdtük, de a könyvek utasítása és tapasztalt ALPHÁsok segítségével összehoztunk két kurzust is. Úgy éreztük fontos, hogy minél hitelesebbek legyünk, ezért még többet böjtöltünk, imádkoztunk, és markánsabban erősítettük a közösségünket.
Az ALPHA egyik gyümölcse, hogy egy fiatal hölgy, aki ott ismerte meg hitünket, tavaly tette le szerzetesi örökfogadalmát.

Kívánom Önöknek, hogy a tanúságtételem adjon nagyobb lelkesedést és bátorságot, hogy a kallódó emberekért is érzett felelőséggel szólaljanak meg és döntsenek a következő hónapokban.

Köszönöm a figyelmüket.