Gazdag ifjú

A tűn lévő apró lyuk, mögötte egy hatalmas teve

Abban az időben amikor Jézus útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”
Jézus megkérdezte: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!

Ekkor az így válaszolt: Mester, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.

Jézus ránézett és megkedvelte. Ezt mondta neki: Valami hiányzik még belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben. Aztán gyere és kövess engem!

Ennek hallatára ő elszomorodott, és leverten távozott, mert nagy vagyona volt.

Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten országába! A tanítványok megdöbbentek szavain. Jézus azonban megismételte: Fiaim, milyen nehéz bejutni a gazdagoknak az Isten országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.

Azok még jobban csodálkoztak, és kérdezgették egymást: Hát akkor ki üdvözülhet?

Jézus rájuk nézett és folytatta: Embernek lehetetlen ez, de Istennek nem. Mert Istennek minden lehetséges.

Ekkor Péter megszólalt és ezt mondta neki: Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged.

Jézus így válaszolt: Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, most, ezen a világon otthont, testvért, anyát, apát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az eljövendő világban pedig örök életet.

Nem tudom, hogy a gazdag ifjú miért ragaszkodott a gazdagságához, de most tanúságot fogok tenni arról, hogy számomra Jézus miért volt mégis fontosabb a vagyonomnál.
Szüleim nem voltak gyakorló keresztények, de megtanítottak a tisztességre, az étel értékre és rengeteg dologra, ami a tanításból fakad.
A rendszerváltás sodrásában lettem gazdag ifjú. 1989-ben 9 ezer forinttal kezdődött a fizetésem, 10 évvel később csak a Maldív szigeteken töltött vakációm kétmillió forintba került.
Azonban a vagyon nekem csak először tetszett: Milyen jó, hogy más kontinensekre utazhatok, hogy céges autóval járhatok, hogy a köztársasági elnök közelében lehet nagy lakásom szaunával és télikerttel. A barátaim is mind ebből a körből kerültek ki, és láttam a perspektívát: válások, csonka és mozaikcsaládok, vagyoni perek. Valahogy úgy éreztem, a pénz iránti vágyuk felülírta bennük a tisztességességet, a nagylelkűséget, a szerénységet.
Sose felejtem egyik vezérigazgatóm ars poeticáját: „Egyetlen dolog érdekel bennünket, hogy pénzt keressünk”.
A papokról azt gondoltam, hogy gazdagok. Életem első számítógépét: az 1 kilobájtos ZX81-et egy piarista szerzetestől kaptam, mert neki lehetett valutája, míg nekünk nem. A templomok vagy a Vatikáni múzeum gazdagsága hiteltelenné tette számomra a katolikusokat.

2002-ben az életem mélypontra jutott. Elindultam a luxuslakásomból az Életrendezés házába, ahol egy 2 négyzetméteres cellában aludtam, amiben csak egy ágy, egy falikút és egy polc volt. Ott ismerkedtem meg Vácz Jenő jezsuita atyával. Ő 88 éves volt, szegény és derűs. Én 33 éves, gazdag és boldogtalan.

Számomra így összekötődött a boldogság, a szegénység és a hit.

Ezért megtérésem után úgy menekültem a gazdagságtól, mint égő tűztől. A lelkivezetőmhöz fordultam, hogy az összes vagyonomtól azonnal megszabaduljak, de ő lebeszélt erről, és fokozatosságot javasolt.
A szaunámba lehordtam az ingóságaimat és ingyen osztogattam. Az egyik alkalommal, a szentségimádás közben egy régi ismerősömet hozta elém Jézus. Ezért felhívtam, és kiderülhetett, hogy hirtelen anyagi nehézségekbe került a családjával, amin azonnal segíteni tudtam.

A fokozatosság elvét betartva, imádságban döntve, többfelé adományoztam. Böjte Csabának, mert akkor még a gyerekotthonait üldözték a román hatóságok. Anna nővérnek, aki vak és halmazottan fogyatékos gyerekek gondozásának és nevelésének áldozta életét. Felmerült egy keresztény tévécsatorna alapítása is, de végül ez nem valósult meg.

Néhány év múlva otthagytam a jól jövedelmező állásom, és elindultam új, független utamon. Nem akartam társ lenni olyan üzletben ami csak a pénzről szól. A döntésem nyomán a kapcsolati hálóm rövid időn belül lenullázódott. Erre számítottam, mert ez a pozíciómhoz és vagyonomhoz kötődött, nem pedig a személyemhez.

Mivel légüres térbe kerültem, nem volt nehéz Budapestet is otthagyni, és Kaposvárra költözni. A Szentlélek vezetett új hivatásom felé: a web-akadálymentesítés útjára, amivel először csak a feleségemnek segítettem, aki látássérültként sokat küszködött az interneten. Ma pedig már ebből tartom fent a családomat.

Az életemet végigkíséri Szent József, a munkás közbenjárása. Szüleim megtanították nekem, hogy a munkával előállított dolgok: értékek. Egy kenyérhéjat sem dobtunk ki, az eszközöket, ruhákat is újra hasznosítottuk. Vagyonos emberként ez rigolyának tűnt, de már tudom, hogy Jézus Krisztus megszentelte az ember munkáját, és örül, ha ezt én is tiszteletben tartom.

Krisztussal egész másképp élek. Pár napja, a főangyalok ünnepén az egyik ügyfelem felhívott és megzsarolt azzal, hogy vegyek részt egy bűncselekményben. Olvastuk a Bibliát: Minden arany csak egy marék homok. Ezzel a hittel, félelem nélkül mondhattam nemet, mégha veszteség is ér emiatt.

Pár perc múlva így imádkozunk majd: „Add Urunk, hogy az ítélet napján nyugodtan adhassunk számot a földi javak használatáról!”.
Mivel már keresztény vagyok, bár még mindig úton vagyok, minden nap igyekszem komolyan átimádkozni minden kiadásunkat, hogy csak olyanra költsünk, ami Isten akarata. Mert Jézus szó szerint ezt mondta: Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten országába!