Régi szokása a tisztes utókornak, hogy valaminek a létét évfordulókban méri. Ahogy méltán büszkék vagyunk ezeréves államunkra, mi is büszkék lehetünk arra, hogy férfiközösségünk 25 éve több-kevesebb létszámmal, de folyamatosan működik. Varga László püspök úrnak hála és köszönet, hogy amikor a Szent Imre templom plébánosa lett a Szentségimádás megszervezése után hamarosan meghívót kaptunk tőle az úgynevezett „Élő Kövek” elnevezésű férfikörbe.

Akkor még kevesen gondoltunk arra, hogy mint mindennek, az ilyen körök létrehozásának, történelmi előzményei vannak. A két világháború között mintegy 25 ezer un. civil szervezet működött, köztük olvasókörök, művelődési egyletek, egyházi egyesületek is, mint pl. a KALOT és a KALÁSZ.

Erre az alkalomra készülve fellapoztam a Kaposvári Katolikus Értesítő 1933. április 1-i számát. A havonta megjelenő lap 9. oldalán az alábbi hírre bukkantam: Megalakították egyházközségünk férfiúi a Credó egyesületet.
Március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén, – hangzik az idézet – délután litánia után értekezletre gyűltek össze egyházközségünk lelkes férfiúi. Az értekezletet Boldizsár Zoltán az egyházközség lelkésze nyitotta meg, rávilágítva arra, hogyha jobb közállapotokat, több istenfélelmet, több komolyságot, munkakészséget akarunk, akkor a jövendő társadalmat kell szintjében emelni. Ezért szükségesnek tartja az egyházközség férfiúinak részére is egy olyan egyesületnek a megszervezését a hit mélyítésére és a hit bátor megvilágítására, amely kinevelje bennünk a megalkuvást nem ismerő katolicizmust, s az erkölcsi alapon álló társadalmi élet kiküzdését.

Ezeket a gondolatokat megismerve mindenki döntse el magában, hogy az ott fogalmazott célokat elérték-e tiszteletreméltó eleink. „Nem segítette” a megvalósítást hogy ezeket a szervezeteket 1949-ben egy belügyminisztériumi rendelettel feloszlatták, azzal az indokkal, hogy az itt állomásozó szovjet csapatok iránti ellenállás fészkei.

Mindszenty József hercegprímás úr az 1947-48-as Mária évben több zarándoklatot is vezetett. Köztük a leghíresebb 1947. szeptember 14-én zajlott, amikor 100 ezer fővárosi férfi zarándokolt Máriaremetére. Több egyházkutató szerint ez a zarándoklat indította el a hivatalos körök részéről a nagy egyházellenességet, majd az üldözést is Magyarországon. (Itt említem meg, hogy a hercegprímás 130 évvel ezelőtt március 29-én született. Gondoljunk rá imádságos lélekkel.)

Aki fellapozza a kaposvári Szent Imre Híradó 1999. januári számát, arról értesülhet, hogy az Élő kövek férfi közössége 1997-ben született. A lelkes tudósítás beszámol arról, hogy Laci atya fáradhatatlan aktivitása, jelenléte és a heti találkozások öröme hívja minden csütörtök estére össze a közösséget. Igaz a kezdeti időben három csoportban folytak a beszélgetések. Aztán sajnos a fiatalok lemaradoztak. Mára már egy általában 10-12 fős csoport találkozik, igaz nem minden héten, hanem minden hónap első csütörtökén az esti szentmisét követően. Történetünk során Laci atya mellett, helyett káplánjai is részt vettek a beszélgetéseinken: Fábry Kornél atya, Nyéky Kálmán atya, valamint Váron István atya. Volt azonban olyan időszak is, amikor egyházi személy nélkül tartottuk az összejövetelünket.

Meghívó levelemre Kornél atya így válaszolt: Kedves Robi! Nagyon örülök nektek, de sajnos nem fogok tudni eljönni. Örömmel emlékezem vissza az együtt töltött órákra, Bibliaolvasásokra. Szeretettel: Kornél

A Szent Imre Híradó említett cikkéből érdemes idézni két hozzászóló tanúságtételét arra a kérdésre, hogy miért jó a közösségbe járni. „Az hogy őszintén tudunk egymás előtt beszélni, nem szégyelljük hitbéli tudatlanságunkat, amikor kérdezünk. S a csoda szinte megismétlődik: embernek ember által való meghallgatása. Azt hiszem, valaki más is hallgat bennünket, mert mindegyikünk imájában elhangzik: Köszönöm Uram, hogy meghallgattál.

Mennyi segítőkészség, mennyi jóindulat, mennyi értékes gondolat születik ezeken a csütörtök estéken. Bizonyára a Szentlélek így működik közöttünk. A hit fényében látja csak meg az ember, hogy az olykor a nehezen megfogalmazott mondatok, az időnként félszegen kimondott gondolatok, a bizonytalan megnyilvánulások mögött is ott van, jelen van a mi Urunk.

És igy van ez manapság is. Az állandóság jegyében telnek a csütörtök estéink. Ferenc atya teológiai felkészültsége zsinórmérték az evangélium megértéséhez, elemzéséhez. Az egy órás közös elmélkedés után következik a további egy órás kötetlen szabad beszélgetés zsíroskenyér és némi bor fogyasztása mellet.
A történeti hűség kedvéért megemlítem, hogy volt pár kirándulásunk Szekszárdra, ahol szentmise után ellátogattunk egy borospincéhez. Aztán közösségünk ötfős csoportja Nyéki Kálmán atya meghívására Balatonendrédre látogatott. Szívesen emlékszem a kétnapos pannonhalmi kirándulásra is, melyet a kaposfüredi férfiközösséggel közösen rendeztünk.

Mind ezek hallatán, ha valakinek kedve telik, jöjjön, közénk ismerje meg közösségünk életét!

Zárásként nekem már csak az a feladatom, hogy megköszönjem a Jóistennek, hogy alkalmainkon jelen van.

Megköszönjem püspök úrnak azt, hogy elindította az Élő Kövek csoport működését. Megköszönöm Ferenc atyának, hogy az Élő Köveket értő módon tovább görgeti Férfi kör néven. Legyen áldott munkájuk!
Végül köszönöm a Plébániai Unió atyáinak és munkatársainak a helyet és a fogadtatást.

Írta: Varga Róbert.
Elhangzott: 2022. április 2-án A donneri Szent Kereszt templomban a déli szentmisén.
Tudósítás a Magyar Kuriron