Két évtized ezoterikus utazás, két évtized katolikus élet után leírom az én alternatívámat a földi létünkről.
Az én bioptron lámpám a hajnali derengés és az esti alkonyat. Az illatterápiám a virágzó hársfák közti séta. A mantrám a rózsafűzér. Az én agykontrol laboratóriumom Jézus életéről való elmélkedés.
Az én megvilágosodásom a hálaadás. A fájdalomcsillapító módszerem elmélkedés Krisztus szenvedéséről.
Az én meditációm lefeküdni a földre, hagyni, hogy a kis bogarak birtokba vegyék a testem, ahogy majd ez történni fog, mikor a szívemnek lejár az ideje.
Az én Zyto szkennem a reggeli felkelés. Ekkor felmérem testem állapotát, és felismerem, mit kell tennem érte.
Az én akupunktúrám a méhek és a csalánok.
Az én szertartásom a szentmise. Rácsodálkozom, hogy elhiszem azt, hogy Jézust rágom szét a fogaimmal. Dehát elhittem a titkos beavatásokat is, és a csakrákat is.
Az én paradoxonom, hogy nem a boldogságra vágyom, mégis boldognak érzem magam.
Fülem negyven decibellel zúg. Ez csak fele a budapestiek fülzúgásának: ahol ennél nagyobb a zajszint.
Az én relaxációs zeném a pentaton skála. Hallgatni, hogy a dallam, a hangközök miképp dolgoznak az érzéseimen.
Az én paleo- vega- diétám a méz, a frissen szedett gyümölcsök, a kapirgálós tyúk tojása és a szabadon tartott disznó húsa.