Az utolsó millióm

Ma végre megtaláltam azt a címet, ami leginkább illik a blogomhoz. Imádság közben jutott eszembe.

A felnőtt életemet azzal indítottam, hogy nagyapám örökségéből volt egy Yamaha DX9-es szintetizátorom. Eladtam, mert lakást akartam venni. A híres zenész, aki megvette, átvette, de fizetni nem akart. Végül fizetett, lakásom is lett, sőt vagyonos ember lettem. Aztán elkezdtem naponta imádkozni: „Mi atyánk, aki a mennyekben vagy”, és tovább is. Az imádság része ez: „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.” Minek gyűjtsek? Kinek gyűjtsek? „Ehess, ihass, ölelhess, alhass, a mindenséggel mérd magad ” — így József Attila frappánsan rövid ars poetikája.

A vagyon ugyanolyan kábítószer lehet, mint a drog, az alkohol, a gyógyszer, a szerencsejáték stb. Kevesen vannak, akik felelősen tudnak vele bánni. A legtöbben vérszemet kaptak, és bármi áron csak növelik, növelik vagyonukat. A másik emberen zsarnokoskodnak, hatalmukkal visszaélnek. Én sem hiszem, hogy más lennék, ha vagyonos lennék. (Mint ahogy a részeg ember sem tud józan lenni, ha sokat ivott.) Inkább maradok szegény, derűs ember.

Az utolsó millió című blogom az én utamról szól. Remélem tanúságos lesz Önnek is.