Mi nem kaptunk szüleinktől semmilyen szaktudást a gyerekneveléssel és gondozással kapcsolatosan. A szakértők keresztüzébe kerültünk. Olvastunk ilyen, olyan könyvet (a Molyon fel is soroltam ezeket). Néhány stratégiai elvet fogalmaztunk meg magunknak. Például ezeket:
A vasárnapi szentmise olvasmánya a beteg Námán története. Amikor Námán meggyógyul, Elizeus prófétát ki akarja fizetni. Elvégre ő mondta, hogy fürödjön meg a Jordánban hétszer. Megcsinálta ezt az agyament dolgot és lám, meggyógyult. Ki gyógyította meg? Elizeus próféta? Nem. Isten volt.
A Biblia írójának meggyőződése,
Sokféleképp hallottam már erőszakos cselekmények megokolását. Például így:
Nekünk keresztényeknek azonban van egy „ember-prototípus”,
33 évig hitetlen ember voltam. Hívőként összehasonlítom azt, miképp reagáltam régen egyes eseményekre, miképpen most, hívőként. Mindig is gyarkoroltam a szőnyeg alá söprés művészetét. Hála Istennek, lassan kezdem belátni, erre semmi szükségem nincs.
Amikor meghalt édesapám,
A mai örömhírt hallva egy történetem jutott eszembe.
Miután megtértem megijedtem attól, hogy elveszítem a hitemet. Hiszen én nem kértem a hitemet, hanem egyszer csak hívő ember lettem. A hitemet ajándékba kaptam, de ha már megvolt, nem akartam elveszteni. Elmentem hát a lelkivezetőmhöz,
A minap valaki azt mondta nekem: „Jól döntöttél!”. Átvillant az agyamon: Jézus miért nem mondta ezt? Meghívta Mátét, ő követte őt. Mondhatta volna, hogy jól döntöttél. Mégsem mondta.
A kedves olvasó döntse el, hogy honnan tudja egy másik ember, hogy jól döntöttünk? Azt is definiálni kellene,